A hét témája

Két valóban hiánypótló munka jelent ifjabb dr. Fabiny Tibor egyetemi tanárnak, a Magyarországi Luther Szövetség nem lelkészi elnökének a szerkesztésében az elmúlt év végén a Magyar Luther Füzetek 9., illetve a Hermeneutikai Füzetek 29. számaként. Az első a reformáció és a bibliafordítás iránt érdeklődő minden teológus és gyülekezeti tag számára érdekes és hasznos olvasmány. A másik munka mai teológiai kérdésekkel, írásmagyarázati iskolákkal foglalkozva útmutatást jelenthet, különösen lelkészjelölteknek ajánlható. Fiatal teológus testvéreink az evangélikus teológiától távol álló fundamentalizmus és a racionalista liberális teológia tanítása között hányódnak, nádszálként hajlanak a két irány vonzásában. Gyakran még szószéken és a hit felfogásáról tartott előadásokban is vitáikról számolnak be életes, személyes, mai gyülekezetnek szóló evangéliumhirdetés helyett.

Az alábbiakban az elsőként említett könyvet mutatom be ízelítőként, kedvcsinálóként, néhány jellemző vonást húzva alá a nyolcvanhat oldalas könyvecskéből. A másik füzetet, George Hunsinger Új teremtés hajnala című könyvét – deo volente – hamarosan szintén ismertetni kívánom. Ez utóbbi eligazíthat Barth Károly és az új liberalizmus között húzódó új iskola hasznos tanításában. Az úgynevezett yale-i iskola egyik legátütőbb amerikai teológusának (princetoni vendégkutató) írása ez.

Nos, a Magyar Luther Füzetek 9. száma Tyndale személyéről és munkájáról szól, közelebbről A Szentíráshoz vezető ösvény (A Pathway into the Holy Scripture) című, 1531-ben kiadott tanulmányának a bemutatásával. A nálunk alig ismert William Tyndale – akit az „angol Luthernek”, mások az angol Biblia atyjának neveznek – 1536-ban szenvedett mártírhalált reformátori felfogásáért, megvallott hitéért.

A kiadvány kétnyelvű; az olvasó együtt tanulmányozhatja az eredeti angol szöveget a magyar fordítással. Aki a füzetet el akarja olvasni, szeretettel ajánlom, hogy Fabiny Tibor előszavát és gazdag tartalmú utószavát tájékozódásul feltétlenül tanulmányozza. A számunkra különben szinte terra incognitának számító angol reformáció, a Brit-szigetek viharos korszaka, felekezeti harcai útmutatás nélkül alig érthetőek. (Ismerjük John Wycliff, Cranmer, Knox nevét, John Bunyan vagy a Wesley testvérek szolgálatát, de a hátteret alig-alig.)

William Tyndale (1494–1536) már 1525-ben megjelentette azonos címen a művét, majd 1531-ben javított formában adta ki. Tudnunk kell, hogy ő tolmácsolta először Luther írásait angol nyelven. Ha valaki kézbe veszi, vagy különben is ismeri Luthernek a Szentírás könyveihez írt előszavait, úgy ráismer Tyndale fogalmazására. A 16. század még nem használta a plagizálás fogalmát. Ezért érthető, hogy Tyndale-t olvasva ráismerünk szóról szóra idézett Luther-mondatokra. Érdekes, hogy a fordító Luthernek a Római levélhez írott előszavát külön könyvként is kiadta. E kor fordítói és szerzői felfogását így is kifejezhetjük: „Ha egyetértek vele, akkor az enyém.” Ez a vélemény még a következő évszázadban is szinte természetesnek tekinthető, gondolunk elsősorban a puritán irodalomra.

A füzetnek külön értéke, hogy a Függelékben Tyndale két levelét is olvashatjuk. Mindkét levél címzettje John Frith, Tyndale barátja, aki éppen a Tower börtönében raboskodott, majd később szintén mártírhalált halt. Ez a két levél lelkipásztori vigasztalás, testvéri buzdítás a keresztény hitben való megállásra. Tartalmukban igen közel állnak a lutheri teológiához. Ismét olvassuk Tyndale megindító bizonyságtételét, amelyet a halála előtti utolsó kiáltásaként jegyeztek fel: „Istenem, nyisd fel Anglia királyának szemét!” (Lord, open the King of England’s eyes!) Érdemes idéznünk itt Tony Lane magyarul is olvasható, A keresztény gondolkodás rövid története című könyvének (Harmat Kiadó – Kálvin Kiadó, Budapest, 2001) a Tyndale-re vonatkozó szakaszából a következő mondatokat: „Hogy ez az imádság meghallgatásra talált-e vagy sem, azt nem lehet tudni. Tény azonban, hogy 1535-ben VIII. Henrik király már engedélyezte az angol bibliafordítások kiadását.” E kiadás alapjában használta fel Tyndale munkáját, és ezzel együtt segítette a reformáció angliai elterjedését.

Kétségtelen, hogy Tyndale azt a célt tűzte maga elé, hogy az eredeti nyelvekből (a héber és görög szövegből) készítsen hiteles bibliafordítást. Ez nem volt természetes az akkori Angliában, ahol a Vulgata latin szövegét ismerték. Morus Tamás például már 1524-ben Tyndale megégetését javasolta bibliafordító tevékenységéért. A fordító ezért ez évben Németországba távozott. Kölnben azonnal hozzáfogtak fordítása nyomtatásához, de a kiadványt később elkobozták. Végre Wormsban 1526-ban készült el az első teljes angol nyelvű Újszövetség. Majd Antwerpenben telepedett le a bibliafordító, innen küldték át, csaknem becsempészték Angliába az Újtestamentum fordítását. Jellemző a felekezeti feszültségekre, hogy a híres Szent Pál-katedrális előtt ezt a bibliafordítást elégették. Mégis, a néhány megmaradt példánnyal óriási hatást gyakorolt ez a fordítás, és tulajdonképpen minden angol Újszövetség-fordítás Tyndale szövegének revideált kiadását jelenti egészen a 20. századig.

Tyndale nemcsak bibliafordító volt, hanem tudós teológus és lelkipásztor is. Írásaiban Luther tanítása tükröződik, különösen hitfelfogása egyezik reformátorunk tanításával: „A hit eleven és kitartó bizalom Isten jóindulatában. Általa teljességgel szánjuk oda magunkat Istennek. Az ember, még ha ezerszer kellene meghalnia is, nem kételkedhetik ebben. Ez a Szentlélek által, a hit útján ajándékozott bizalom teheti az embert valóban boldoggá, vidámmá és igaz szívűvé Isten és minden teremtménye iránt.”

A Magyar Luther Füzetek e száma az egész magyar kereszténység számára értékes ajándék lehet, és elsősorban nekünk, evangélikusoknak szinte „kötelező olvasmány”.

Id. Hafenscher Károly