Élő víz

„…ő ismeri a szívnek titkait.” (Zsolt 44,22b)

Talán a kedves Olvasó is átélte már azt a bosszantó helyzetet, amely napjainkban bárkivel bármikor megeshet. Nevezetesen hogy elfelejti (összekeveri, eltéveszti) az úgynevezett titkos PIN-kódjait. Ma már szinte mindannyiunknak van ilyen – e sorok írójának tapasztalata szerint – teljességgel megjegyezhetetlen kódszámunk. De még ha csak egy lenne…

A PIN és társai egyébként azon kívül, hogy titkot képeznek, maguk is titkok hordozói modern világunkban. Kódok nélkül nem tudjuk használni a bankkártyát, a mobiltelefont, nem tudunk bemenni a házunk, a munkahelyünk kódzáras kapuján; nélkülük lehetetlen kiiktatni a riasztóberendezést, belépni az e-mailjeinket kezelő levelezőrendszerbe vagy lefénymásolni a kóddal működő berendezéseken egy iratot. Egyáltalán: kód nélkül a számítógép sem hajlandó beindulni, s „természetesen” a telefonos ügyfélszolgálatok sem állnak szóba velünk, ha azzal az ósdi trükkel próbálkozunk, hogy csupán a nevünkkel azonosítjuk magunkat, nem pedig a bűvös hat-hét-nyolc jegyű kóddal. A kódok egyébként is nagy népszerűségnek örvendenek: gondoljunk csak A Biblia kódja 1–2. címet viselő és a Da Vinci-kódról írt bestsellerek hallatlan sikerére…

Tény: minél fejlettebb a technika – vagy minél bizalmatlanabb az egyik ember (közösség, nép) a másikkal szemben – annál több és bonyolultabb titkosítási rendszerrel van átszőve az életünk. Van, akit megnyugtat, hogy legféltettebb személyes adatait, tárgyi és szellemi kincseit, gondolkodásának és érzelmeinek levelek, SMS-ek, digitális fotók – és így tovább – formájában „tárgyiasult” jeleit egyre biztonságosabban védheti az illetéktelen behatolók elől. Igen ám, de mindig, mindenütt van egy rendszergazda, aki bizony ismeri a titkos kódokat, jelszavakat, számkombinációkat! Mivel ő hozta létre a rendszert, tudja is, hogyan „nyílik” – előtte nem titok a titok.

Azonban azt hiszem, a „kódok kódjával” nem a bankkártyánkat, de nem is a műszaki cikkeinket, hanem belső világunkat, gondolatainkat, szívünk, lelkünk titkait, szándékait védjük a behatolóktól. Hiszen oly sok minden lakozik bennünk, aminek nem lenne jó napvilágra kerülnie. Amivel még nekünk sem kellemes szembenéznünk. Ami fáj, ami terhel, amit vétettünk, amit elmulasztottunk, amit megtettünk, de bár ne tettük volna – és így tovább… De egyvalaki bensőnkhöz is ismeri a beléptető kódot.

Róla vallott így a zsoltáros: „…ő ismeri a szívnek titkait.” Mennyei Atyánk, ennek az egyedülálló és csodálatos, teremtettség nevű „rendszernek” a Gazdája ismeri a PIN-kódot, amellyel lelkünk nyílik. Mindenkinél, legközelebbi hozzátartozónknál, de még önmagunknál is jobbat ismer minket. A legbizalmasabb lelki adatállományainkhoz is hozzáfér. S bár ismeri, hogy mi lakik az emberben, mégis azt szeretné, ha önként, bizalommal tárnánk fel előtte a lelkünk titkait. Úgy, mintha a legeslegjobb barátunknak mondanánk el, akiben maradéktalanul megbízunk, aki előtt nem kell szerepet játszanunk, és aki egy feltáró vallomás után is mélységesen szeret bennünket. Nem bűneink választanak el bennünket Atyánktól, hanem bizalmatlanságunk szakít minket el tőle; a megvallott vétkek, a kezébe letett sorsok gyógyulást találnak.

Hiszem, hogy egy Isten nélkül építkező társadalom, kultúra, közösség, állam, egyéni emberi élet nem lehet boldog, teljes, egész, megelégített. Csak általa nyernek értelmet az emberi élet igazán fontos tényezői. Hogy mi a fontos és mi lényegtelen, azt is csak az Istenre figyelő lélek tudja megismerni és elfogadni. Ahogyan egy összekuszálódott programban csak a rendszert ismerő szakember tud rendet tenni, úgy bennünk, a lelkünkben is csak a minket teremtő és megváltó Isten tudja rendszerezni, éppé tenni, gyógyítani az évről évre egymásra rakódó sok-sok zavar, gond, kétség halmazát. De mindenekelőtt kész megszabadítani minket a bűneinktől…

Nincs garancia arra, hogy világi ügyes-bajos dolgainkban nem élnek vissza a rendszergazdák az általuk megismerhető titkainkkal. De élő, testté lett, emberré lett garancia van arra, hogy mennyei Atyánk megbocsátó, feloldozó, új életet adó kegyelemmel, gondviseléssel kezeli az előtte feltárt életek, sorsok titkait. Ez a garancia az értünk földre jött Krisztus. Hogy mennyire szeret minket Isten, az benne látható meg. Tőle kérjük a hitet, amely nem elrejteni akarja, hanem kész letenni Isten atyai kezébe a „szívnek titkait”.

Kőháti Dorottya