Egyházunk egy-két hete

Konferenciát rendezett az MTA–EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportja az Evangélikus Hittudományi Egyetemen február 10-én, pénteken délután. A Meghívás egy közös útra – Az Ausztriai Egyházak Ökumenikus Tanácsának szociális nyilatkozata címet viselő tudományos tanácskozás apropóját az adta, hogy egyrészt immár magyarul is megjelent a szóban forgó dokumentum a Luther Kiadó gondozásában, másrészt az EU soros elnökségét jelenleg éppen nyugati szomszédunk, Ausztria tölti be. Ám mégsem könyvbemutatóra, hanem a szó szoros értelmében vett ökumenikus eszmecserére szólt a meghívás, ahogyan azt a konferenciát megnyitó dr. Reuss András tanszékvezető professzor, a kutatócsoport vezetője is aláhúzta.

A „közös útra” szóló meghívást elfogadók tartalmas délutánnal lettek gazdagabbak; a konferencia előadói három nagy blokkban ismertették, elemezték, értékelték a 2003. november 30-án a bécsi Stephansdomban bemutatott osztrák dokumentumot. A társadalom széles rétegeinek bevonásával tizennégy ausztriai egyház által készített anyag számos kérdést fogalmaz meg, és olyan témákban foglal állást, mint a globalizáció és a szegénység, a szociális biztonság, a béke kérdése a globális világban, a fenntartható fejlődés vagy Európa és a régiók.

Az első nagy blokkban a vendégdelegáció tagjai tartották meg előadásukat. Herwig Sturm evangélikus püspök, az Ausztriai Ökumenikus Tanács elnöke kifejezte afeletti örömét, hogy magyarul is olvasható az irat. Christine Gleixner professzor asszony, az Ausztriai Ökumenikus Tanács volt elnöke előadásában bemutatta – nemzetközi kitekintéssel – a szociális nyilatkozat keletkezésének körülményeit, létrejöttének fázisait. Dr. Mihail Sztaikosz metropolita a Görög Ortodox Egyház képviseletében rámutatott: Ausztriában példaértékű ökumenikus egyetértésben működik a római katolikus, a görög katolikus és az evangélikus egyház; ez a dokumentum készítésekor is megnyilvánult abban, hogy maximálisan figyelembe vették a keleti tradíciót. Megélhető, átélhető valóságnak nevezte az irat által megfogalmazott célokat. Michael Chalupka, az Osztrák Evangélikus Diakóniai Szolgálat igazgatója az ausztriai közzététel módjairól, valamint a nyilatkozat hatásáról szólt.

Egyházi és társadalmi szinten már eddig is történtek előrelépések az „iránytűnek” joggal nevezhető dokumentum megjelenése óta – fejtette ki Chalupka –, például számos egyház gazdasági alapot hozott létre szociális változások elősegítésére.

A konferencia második blokkjában két szociológus szakember elemezte a dokumentumot, és mutatott rá a hazai sajátosságokra: dr. Szalai Júlia, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa, illetve dr. Ferge Zsuzsa egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Karán működő Szegénységkutató Központ vezetője. Szalai Júlia intellektuálisan is izgalmasnak nevezte a „közös utat”, ám aggodalmait is megfogalmazta: rá tudnak-e majd lépni az új tagállamok erre az útra, és egyáltalán milyen közös olvasata van az iratnak a jóléti államok számára? Felhívta továbbá a figyelmet a magyar társadalom kettéosztottságára. Ferge Zsuzsa a nyilatkozatból sugárzó nyitottságot dicsérte, és üdvözölte, hogy az egyházak képesek egymáshoz és a társadalomhoz is szólni. Jó lenne mielőbb kézben tartani egy hasonló hazai munkát is – mondta. Kifejtette, hogy az egyházak és a civilek körében egyaránt folytatódhat az együtt gondolkodás.

A harmadik részben dr. Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettese rámutatott: a keresztény hagyomány hasznos a társadalom egésze számára. Előadásában a társadalmi kihívásokra adott katolikus választ fogalmazta meg, kiemelve a szociális kérdéseket; mint mondta, az egyházaknak az embert érintő valamennyi kérdésben van szavuk. A szótól a tettig való eljutás fontosságát is hangsúlyozta az irat 10. fejezete kapcsán.

Végül Reuss András professzor elemezte az iratot mint a tanulságokról és tennivalókról való eszmecsere alapját. Mint elmondta, kommentár nélkül adták közre az iratot. Az általa vezetett kutatócsoport úgy ítélte meg, hogy közel állnak hozzánk az ausztriai egyházak által felvetett kérdések, gondolatok, hasonlóak a Magyarországon tapasztalható tendenciák. Kiemelte, hogy az egyház a „hangtalanok hangjaként” szól. Nemcsak formailag, hanem tartalmában is biblikus a munka, s remélhetjük, hogy itthon is olyan kedvező fogadtatásra talál, mint szülőhazájában, ahol már a második kiadást vehetik kézbe az egyházért, társadalomért felelősen gondolkodók.

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem