Élő víz

Zeneértők szoktak beszélni arról, hogy nagy komponisták műveit hallgatva már pár ütem után biztosan felismerik, hogy ki a zeneszerző: Bach vagy Mozart, Wagner vagy Puccini… Valami hasonlót mondhatunk el a Bibliáról is. Sokszor elég talán fél mondat, talán két szó vagy egy töredék valamelyik versből, és megérezzük az ige rendkívüli erejét.

Mk 10-ben olvassuk Bartimeus, a jerikói vak történetét. Jézushoz kiáltott gyógyulásért, és mikor el akarták hallgattatni, azt olvassuk: ő „annál inkább” kiáltott (48. vers). Ebből kihallatszik a hit ereje, az a csodálatos bátorság és elszántság, amely csak a hitből származhat. El akarják hallgattatni Bartimeust, hogy ne hívja Jézust. Ne kérje, hogy gyógyítsa ki vakságából. De ő nem hallgat el. Sőt „annál inkább” kiált a szabadító Jézus után.

De mit mond ma ez a két szó: „annál inkább”? Napjainkban sajátos helyzetben vagyunk. Sokan csalódtak a hit útján; jellemző az anyagiasság és az elvilágiasodás; más vallások, filozófiák, életstílusok divatosak. A mulandó dolgok és a test bűvkörében élünk. Gyakori a könynyelműség, és divatos lázadni a család vagy bármilyen más közösség, kötöttség ellen. Életcéllá lett az „én” kiélése, és bálvánnyá az önmegvalósítás.

Jó lenne, ha észrevennénk, hogy a Biblia ilyenkor ezt a két szót ismétli és húzza alá: „annál inkább”. Dániel idegen országban, a király tiltása ellenére továbbra is megtartja napi három imaóráját – méghozzá nyitott ablak mellett… Gondoljunk az őskeresztények üldözésének korára! Nem tarthattak nyilvános istentiszteletet, de ha két keresztény találkozott az úton, az egyik lehajolt, egy halat rajzolt a porba, és ennek láttán megölelték egymást. A halat jelentő görög szó (ikhthüsz) betűi ugyanis egy – görög nyelvű – hitvallás szavainak a kezdőbetűit rejtik magukban, amely így hangzik magyarul: „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó”.

Sok családban is át lehet élni ezt. Talán már csak az egyik családtag imádkozik, olvas Bibliát, és jár templomba. Ez azonban nem veszi el a kedvét. Nagyon jól tudja, hogy ma erre „annál inkább” szükség van. Tudja, hogy a letagadott hitnek nincs ereje. De aki megvallja hitét, másokat is erősít, sőt talán hitre is juttat.

A „szokáskereszténységnek” is van haszna, ma ezt is fokozottan meg kell becsülni. De ha változik a világ, ha már kevesen ülnek a templompadban, nekünk, keresztényeknek „annál inkább” kell járnunk! A hit nem úgy működik, hogy előbb körülnézek: jár-e templomba a másik, megkeresztelteti-e a gyermekét, olvassa-e a Bibliát? Hanem a hívő ember biztosan tudja, hogy akkor is érdemes lenne kereszténynek lennie, ha csak maga lenne. És annál inkább Jézushoz köti az életét.

Annál inkább – bárcsak sokan megéreznék ennek a két szónak az erejét!

Gáncs Aladár