Evangélikusok

Fájdalmasan igazak a közhelyek. Az élet a legnagyobb – egyben a legkegyetlenebb – rendező. És mindig változtat a forgatókönyvön.

Dr. Szőllősy Árpád nemzetközi jogász, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egykori elnöke először az elmúlt ősszel lepte meg barátait, letéve a 20. századon átívelő életéről szóló könyv kéziratát. A következő meglepetést egyiptomi útja okozta, majd ezt követően a váratlannak nem mondható, de hirtelen eltávozás. Február elsején lett volna a Csillagóráim címmel megjelent önéletrajzi kötet bemutatója, ehelyett egy héttel később a felsőörsi temetőben vettünk végső búcsút egy jellegzetesen 20. századi protestáns magyar értelmiségitől.

Eredetileg a veszprémi Új Horizont Kiadó és az EPMSZ (Bázel) gondozásában megjelent könyvről és természetesen a szerzőről akartam írni, majd a temetés ragadott magával. Keresve a sors üzenetében a közérdekűt, a maradandót, mindegyik kihívásnak eleget kell tennem.

Szőllősy Árpád háromszor váltott otthont, de szívében mindig megőrizte az egyetlen hazát. Marosvásárhelyen született 1918. május 19-én, a II. világháború után jött Magyarországra. 1956-ban a forradalom alatt a felejthetetlen győri politikus, Szigethy Attila titkára volt. A bukás után Svájcban talált ismét otthonra, onnan tért vissza ismét Magyarországra a rendszerváltozást követően. Marosvásárhely–Győr–Bázel–Felsőörs voltak a fő állomások.

Keresem a kulcsszavakat, és ilyenekre bukkanok: teljesítményorientáltság, tehervállalás, kreativitás, erkölcs, függetlenség, éltető szeretetigény és szeretni tudás, ragaszkodás a református hithez… Három házasság. Az első kettőből egy-egy lánygyermek. Az első fiatalkori szerelem, a második magyarországi, majd svájci életközösség, a harmadik érett korban lecsapó váratlan nagy érzés, az igazi megtalálása, amelyet együttérzéssel, meghökkenéssel, tisztelettel kísér barát és idegen. Ilyen is van? És a tragédia. A sokkal fiatalabb feleség elvesztése gyilkos kór miatt. Az ezt követő évek már a távozásra készülésből állnak, de az életigenlő ember még megírja a Csillagóráimat.

Állunk a felsőörsi temető egyszerű, de szép ravatalozójában. A hideg tél, a rossz útviszonyok ellenére népes gyülekezet hallgatja a lelkész, Balog Zoltán búcsú-igehirdetését. Itt van többek között Sára Sándor és felesége. Szőllősy Árpád egyik jelentős tette volt, hogy oroszlánrészt vállalt a Duna Televízió létrehozásában, az alapítvány elnöke volt. Itt van Kuti Csaba, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Horváth József egykori Győr-Sopron megyei köztársasági megbízott, Kozma Imre atya, Sebestyén Márta Kossuth-díjas művész, aki a Muzsikás együttessel többször szolgált EPMSZ-konferenciákon. Itt van Balla Bálint szociológusprofesszor, az EPMSZ alelnöke Berlinből, és itt van Pozsgay Imre, akivel az elmúlt másfél évtizedben formálódott szorossá a barátság, olyannyira, hogy a barátok nevében a rendszerváltozás meghatározó politikusa búcsúzik az emigráció meghatározó személyiségétől. Magyar sorsok, ha találkoznak.

Az igehirdetés Jób könyvének 42. fejezetén alapul. Az Istentől megáldott, beteljesedett életről szól. Huszadik századi magyar sorsok. Megannyi viszontagság, menekülés, üldöztetés, végül mégis beteljesedett életek. Isten kegyelméből, aki megóvta az egyént, megóvta a közösséget. Az EPMSZ elnöke nem volt vakbuzgó hívő, de fontos volt számára az elkötelezettség, a hit talaján a szilárd morál. Ahogy a jó barát lelkész finom iróniával megjegyezte, a feltámadás lehetőségén akkor gondolkodott el mélyebben, amikor felmerült annak esélye, hogy szeretett feleségével is találkozhat. – A temetési igehirdetés művészete a vigasztalás evangéliuma és a hiteles személyesség ötvözete.

Csillagóráim. Egy 20. századi magyar értelmiségi sorsának fordulatai. Amelyek mindig továbblendítették, de amelyekből adódó értékeket mindig kamatoztatta a közösség számára. Így szervezte meg az EPMSZ Könyvbarátok Körét, kiadva többek között az Ordass-köteteket, a Bibó-életművet, Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt…, akiket akkor itthon nem lehetett kiadni. Sokat tett Kányádi Sándor és Sütő András Herder-díjáért, a fordulat után tiszteletbeli konzul lett Svájcban, jó barátságban Ódor László akkori nagykövettel, fasori gimnáziumunk jelenlegi igazgatójával.

Ismét elgondolkodhatunk azon, hogy a közismert nagy veszteségeken túl mit vesztett a magyarság, a társadalom és az egyház a diktatúra évtizedeivel. Hogy mennyi tehetség nem érvényesülhetett a haza javára. De hálát is adhatunk a mégis gazdag életekért. Azokért, akik itthon, Erdélyben és az emigrációban őrizték a lángot; megtették, amit lehetett – sőt annál többet is – azért, hogy ne menjen veszendőbe minden érték, hogy lehessen folytatni, ha jobb napok virradnak ránk. Megadatott nekik, hogy még látták az ígéret földjét, tehettek is érte, de tartósan már nem élvezhették.

Az élete alkonyán is energiákkal teli Szőllősy Árpád még megírta a Csillagóráimat. Okulásul is, azért is, hogy még jobban megismerhessük, ne heroizáljuk. Ajándéknak is szánta. A könyvnek minden részlete izgalmas olvasmány, sajátos kortörténet. Az erdélyi, első életszakasz, a viszonylag rövid magyarországi munka, a svájci újrakezdés és a szép pálya, benne a magyar ügyhöz és szolgálatához való hűség és az aktivitás; végül a hazatérés. Aktuálisan ez a másfél évtized áll hozzánk a legközelebb, ebben is találkozunk a független értelmiségivel, aki a hozzá politikailag közel állókat – az MDF nemzeti liberális szárnyát – is kíméletlen őszinteséggel bírálja. Tévedéseiben is rokonszenvesen nyílt, őszinte, példamutató.

Ezért is méltó egyházi lapban foglalkozni Szőllősy Árpáddal, csillagóráival, élete, sorsa üzenetével. Ebből legközelebb hozzánk a protestáns szabadegyetem áll. Ennek nevében a névrokon, harcostárs Szőllősy Pál búcsúzott Árpádtól. 1956. október 30-tól kezdve alakult párhuzamosan a sorsuk. Jelképes is volt, hogy a búcsúzó kényszerű távolléte miatt beszédét a magyarországi EPMSZ Egyesület elnökségi tagja, Kőszegi Ábel rádiós szerkesztő olvasta fel. Az egyesület 1995 óta működik, lapunkban többször hírt adtunk már mind a bázeli anyaegyesületnek, mind hazai fiókszervezetének a működéséről.

Február 9-én a megszokott helyen, az Unitárius könyvesboltban volt az EPMSZE idei első alkalma. Ferencz Győző költő és irodalomtörténész Radnóti Miklós életéről szólt, a zsidó származású, hívő katolikussá lett, magyar identitású, tragikus sorsú zseniről. Előtte megemlékeztünk Szőllősy Árpádról, tisztelegtünk életműve előtt. A 20. században minden magyar sors önálló történelem. És mindegyikben benne van – különböző módon – a részben az egész.

Az egyháznak, a megújuló, szabaddá vált egyháznak olyan férfiakra van szüksége, mint amilyen az eltávozott volt, és olyan civil szervezetekre, mint a szabadegyetem. Amelyek hozzáadott értékkel tudják gazdagítani a hitbeli azonosság talaján állókat a magyar nyelv és kultúra kincseivel, vállalva ennek terheket is jelentő szolgálatát.

Frenkl Róbert