Élő víz

Nem biztos, hogy köztudott, és mindenki utánanéz annak, hogy a bibliaolvasó Útmutató február havi igéje milyen szövegkörnyezetben olvasható a Szentírásban. Ezért érdemes szólni róla, hogy ez a felszólító mondat A bírák könyvében Debóra prófétanő hálaénekéből való. Azért is érdekes az összefüggés, mert Sisera hadának legyőzése után Debóra ebben az énekben szinte tudósításszerűen meséli el a harc kimenetelét, és miután átkot szór Isten minden ellenségére, e szavakkal fejezi be hálaadását: akik szeretik az Urat, „legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében”. Ezután pedig egy megjegyzést olvashatunk: „És béke lett az országban negyven esztendeig.” (Bír 5,31b)

A bírák könyvének tanúsága szerint az ellenséget mindig maga Isten küldte népére mintegy büntetésként, amikor azt tették Izrael fiai, amit rossznak látott az Úr. Tehát Izrael népe a saját bűne, illetve büntetése miatt szenved. És ebben a megalázott, büntetés súlya alatt roskadozó helyzetben rendszeresen az Úrhoz kiáltanak, aki végül megkönyörül rajtuk, kezükbe adja ellenségüket, és ezáltal meg is dicsőíti magát a győzelmükben. Az említett negyvenévnyi béke pedig azt jelenti, hogy legalább egy nemzedék igyekezett a hitben járni ezután és azt tenni, ami kedves Isten előtt.

Havi igénk áldáskívánás azok számára, akik szeretik az Urat: legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő fényében. Ugyanakkor jól tudjuk: a kelő nap sugarai kis szögben érkeznek a földre, ezért sokkal kevésbé melegítik föl a talajt, mint a déli napsugarak. A kelő nap ereje igazából abban van, ahogy megtöri a dermesztő éjszakai sötétséget. Belehasít a félhomályba, legyőzi a sötétet, és az új nap nyitányaként mindig új reménységet ad az ember számára.

Az áldáskívánás mindannyiunkért elhangzik, de Jézus Krisztusban teljesedett be. Ő az, akit az Atya szeretetből elküldött erre a földre, és nála jobban Istent sem szeretheti más. Ő az, akinek eljövetele megtörte a dermesztő éjszakai sötétséget, a bűn hatalmát. Belehasított ebbe a földi félhomályba, és – mint a reggeli nap fénysugara – reménységgel tölti be a földet.

Izrael népe tehát a saját bűne, illetve annak büntetése miatt szenvedett a bírák idejében. Ebben a helyzetben kiáltottak az Úrhoz. A nép Istenhez való hűsége addig tartott csupán, amíg feledésbe nem merült a legutolsó büntetés súlya, terhe, gyásza.

Az Újszövetség népének már más reménysége van. Hiszen nekünk nem kell a saját bűnünk, illetve az érte járó büntetés miatt szenvednünk. Jézus már elszenvedte mindezt értünk és helyettünk. Ő az, akit a világ oly gyengének és erőtlennek tart vagy szeretne látni, mint a reggeli napfény erejét. De ha ő nem jött volna el közénk, akkor mi is mindannyian a bűn mélységének sötétségében tapogatóznánk még.

A magunk erejéből és a magunk istenszeretetéből szüntelenül a kishitűség és a kételkedés gyengítené hitünket, ha Jézus nem ajándékozna meg minket a naponkénti megtéréshez szükséges hittel. És ha ez megtörténik, akkor számunkra is valósággá válik a havi igénkben megfogalmazott áldáskívánás. Akkor a mi szívünkben is békesség lesz életünk minden napján, mert azt éljük, hisszük és tesszük, ami kedves Isten előtt.

Menyes Gyula