Egyházunk egy-két hete

A sportéletben eltöltött évtizedek talán különösen is érthetővé teszik, miért áll hozzám olyannyira közel a fenti ige. A szabályszerű versenyzés többet jelent, mint a versenyszabályok egyszerű betartását. Ez sem könynyű. De valójában többről van szó: a fair play szellemiségéről, magas szintű etikáról, a versenytársak tiszteletéről, megbecsüléséről.

Nem tudok pontos, szakszerű, bizonyító erejű választ adni arra, miért harapózott el a társadalomban és sajnos az egyházban is olykor az inkorrekt versenyzés, a mindenáron győzni akarás hangulata és gyakorlata, de a jelek egyértelműek. Lehet, hogy a politikai megosztottság a leginkább meghatározó tényező. De az is lehet, hogy az egyházban ennyi idő kellett, amíg megszabadultunk a négy évtizedes diktatúra félelmeitől. Ez persze jó dolog, az azonban kevésbé, hogy a szabadságot nem követte a rend, az alkotó élet evidenciája. (…)

Fontos a tartalmi kérdésekkel való foglalkozás, mert a módosított törvények a 2007-ben induló ciklusra új egyházkormányzási modellt alkottak. (…) A hatalommegosztás, a centralizáció és decentralizáció új elképzelése érzékeny egyensúlyt feltételez, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködési készséget igényel mindenkitől.

A bizalom terén sem ideális a helyzet, az együttműködési készség azonban még inkább kritikus. Lehet persze a múltat idéző, csak pozitívumokat tartalmazó jelentéseket adni. Épülnek, illetve megújulnak templomok, fejlődik az oktatási és a szeretetintézmények rendszere, készülünk az egészségügyi centrum megalapítására. Számos pozitívumról lehet beszámolni a gyülekezeti szférában. Rutinfeladatai ellátása mellett rangos eseményekkel vesz részt a hazai szellemi életben az Evangélikus Hittudományi Egyetem. Tervszerűen haladnak a Magyar Evangélikus Konferencia megalakításának az előkészületei. Idén lesz a következő Szélrózsa találkozó. Változatlan a figyelem egyházi sajtónk, illetve médiamunkánk iránt. Mindez az országos iroda szolgáló, irányító tevékenységét is dicséri. (…)

Az elmondott pozitívumokban egyrészt a polgári demokratikus társadalomban mintegy hátszéllel élő egyház lehetőségei, másrészt sok lelkész és nem lelkész munkatárs tisztességes, értékes tevékenysége tükröződik. Egyik komponens sem becsülendő le.

Szólni kell azonban a gondokról is. (…) Közismert, hogy a baj közelebb hoz egymáshoz, a jólét elkényelmesít, netán önzővé tesz. Még nem meghatározó mértékű, de már megfigyelhető a jólétnek ez a hatása. Sokan csak a saját érdeküket nézik, illetve azért hajlandók tenni. (…)

Többször szóltam már az egyházi erőforrások felhasználása terén a gyülekezetfejlesztés, illetve intézményfejlesztés összehangolásáról. Egyfelől az egyház a gyülekezeteiben él. Másfelől az intézményrendszer adja a társadalmi súlyt, a közjó szolgálata egyben missziói tevékenység. A gyülekezeti hátterű intézmények élete egyenesen azt erősíti, hogy ezek kedvezően hatnak vissza a gyülekezet spirituális életére is. (…)

Mozgósítani kell híveinket, diákjaink szüleit, mindazokat, akik valamilyen módon kötődnek egyházunkhoz, hogy adójuk egy százalékának felajánlásával segítsék munkánkat. (…)

Egyház és állam kapcsolatában az oktatási és a szociális intézmények finanszírozásának a csökkenése és az ezzel kapcsolatos manipulációk váltottak ki feszültségeket. A manipulációk részben a tárgyalások formájával és tartalmával, részben a szakmai jellegű vitákkal kapcsolatban merültek fel. Az egyházat mint tárgyalópartnert sérelmek érték. A finanszírozás javítására megfogalmazott igények csak részben teljesültek, azért is, mert nemcsak az egyházi szféra, hanem általában a közoktatás és a szociális ellátás pozíciói romlottak.

Személyes véleményemet fogalmazom meg. Mindezen tények ellenére érthetetlen volt, hogy több egyházi személyiség – elsősorban nem nálunk – egyházüldözést emlegetett. Mintha nem lett volna élményünk a valódi egyházüldözésről. Túlreagálásnak éreztem ezt az egyházfinanszírozás általános helyzetét is figyelembe véve. Mint ahogy túlreagálásnak tartottam a katolikus szülők szervezete által életre hívott utcai demonstrációt is. Jelentésemben is hangsúlyoznom kell, hogy az utcai tüntetéstől mint eljárástól határolódtam el. Ez semmiképpen nem jelentette a testvéregyházaktól való elhatárolódást, iskolák tüntettek, mint néhányan vélték. Erről biztosítottak más egyházak vezetői és saját egyházunk prominensei is, akik ugyancsak nem helyeselték ezt a módszert, de nyilvánosan nem adtak ennek hangot, a tanulságokat viszont levonták. Elsősorban azt, hogy a jövőben egyházi oldalról is kerülni kell a konfrontációt, szakmai kérdések tárgyalására első menetben szakértőket kell küldeni.

Magam elnézést kértem azon iskoláink vezetőitől, akik jó szándéktól vezetve vettek részt a demonstráción, ugyanakkor remélem, hogy ők is levonták a tanulságokat. E történet kapcsán is, de egyéb megnyilvánulásokban is megértéssel, de némi szomorúsággal tapasztaltam, hogy a parlamenti választások és az egyházi tisztújítás előhozott – ha szerény mértékben is – felejteni remélt, nem rokonszenves, kétarcú emberi magatartásokat, lényegében a vélt vagy valós uralkodó vagy várható egyházi áramlatoknak való megfelelés törekvését.

A közelmúlt legújabb ügynökügyeinek, ahogy ezt megszokhattuk, egyházi vonatkozásuk is van. Itt is felvetem, hogy jelentősen elősegíthetné az egyházunk által kiküldött szakértői bizottság munkájának hatékonyságát, ha bizonyos feltételrendszer kidolgozását követően, akiknek van e téren mondanivalójuk, megkeresnék a bizottságot. (…)

A jelen közgyűléssel új szakasz veszi kezdetét, melynek fő feladata az év teendőinek magas szintű ellátása mellett a decemberi közgyűlés, illetve az ezt követő 2007–2012-es ciklus előkészítése. Isten iránti hálával regisztrálhatjuk, hogy ehhez minden feltétel adott.