Keresztutak

Vitaestet tartottak Kolozsváron, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatalának tanácstermében február elején a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében. Az eszmecserere résztvevői a kolozsvári magyar közösséget érintő, mondhatni sorsdöntő témát tárgyaltak meg A kolozsvári magyarság szerepe a helyi és megyei közigazgatásban (esélyek és kihívások) címmel. A vita vezetője Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt, a vitaindítót is ő tartotta. Meghívott előadóként részt vett az esten Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, valamint László Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs megyei elnöke is.

„Nyilvánvaló tény, hogy a helyhatósági választásokkal szerepet vállaltunk a közigazgatásban. A politikai megállapodás után, amikor sor került a különböző tisztségek elosztására, kiderült, hogy egyrészt kisepertek bennünket a különböző intézményekből, másrészt kevesen vállalkoznak rá, hogy az állami intézményekben megpályázzanak egy-egy állást” – fejtette ki László Attila. Ma már általánosnak mondható az az állapot – mutatott rá –, hogy a legtöbb állami intézményben még kapusként sincs jelen magyar, a számításba jöhető szakemberek pedig nem akarnak vagy valamilyen okból nem mernek ezekben állásokat betölteni. Egyre sürgetőbb, hogy erre a helyzetre megoldást találjon a magyar közösség. László Attila szerint tudatosítani kellene végre, hogy itt is lehet normálisan élni és hatékonyan tevékenykedni, és nem csupán lehet, de kell is részt venni az állam és a helyi önkormányzatok irányításában.

A László által elmondottakat Boros János megerősítette. Tudomása szerint a városháza négyszáz-négyszázöt alkalmazottja közül név szerint körülbelül huszonöt a magyar, de ténylegesen csupán hat; közülük is hárman nyugdíjba vonulnak. A decemberben meghirdetett állásokra egyetlen magyar sem jelentkezett. Boros szerint a fiatalok egyszerűen tájékozatlanok, érdektelenek, közöttük a Budapest felé orientálódás a jellemző. Kerekes Sándor szerint fel kellene valahogyan ébreszteni a közösséget, mert úgy tűnik, hiába vannak álláslehetőségek, a helyi magyarok mégis hiányoznak a pályáról – mintha nem lennének felkészülve a feladatokra.

A résztvevők nem csupán a kiváltó okokat keresték, hanem a megoldás lehetőségeit is. Több hozzászóló – írók, orvosok, egyetemi tanárok, lelkészek – szerint mára sajnálatos módon megváltozott az értékrend, a fiatalokat leginkább a gyors és könnyű pénzszerzés vezérli. De az is tény, hogy egyrészt nem tudnak elhelyezkedni, másrészt a felkínált jövedelem egyszerűen nem elég arra, hogy megéljenek, családot alapítsanak, hogy tervezhessék a jövőt.

Ahhoz, hogy a hasonló vitákon megbeszélt problémáknak ne csupán az elmélet síkján legyen megoldásuk, szükséges, hogy az információk eljussanak a fiatalokhoz, és hogy általában a szervezetek, egyesületek jobban tartsák a kapcsolatot a közösséggel – fejtették ki a hozzászólók közül többen is.

(i)