Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 09 - Keresztény nevelőszülők kerestetnek

Evangélikusok

Keresztény nevelőszülők kerestetnek

Beszélgetés Jády Luca nevelőszülői tanácsadóval

Egészség. Család. Munkahely. Csak elvesztésük ébreszt rá arra, hogy sem az egyik, sem a másik megléte nem természetes. A szeretetteljes családi háttér, az otthon melege hazánkban sok gyermeknek sajnálatos módon nem adatik meg. A nekik való segítségnyújtás új formája lehet a keresztény nevelőszülői hálózat. A most induló kezdeményezésről, valamint a nevelőszülővé válás mikéntjéről Jády Luca nevelőszülői tanácsadóval beszélgettünk.

– Történelem–hittan szakos tanárként végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Most mégsem egy iskola tanárijában ülve beszélgetünk oktatási kérdésekről, hanem a Fővárosi Önkormányzat egyik épületében a nevelőszülői tanácsadásról. Mi ösztönözte arra, hogy pályát módosítson?

– Pedagógusként Pécelen dolgoztam, a Fáy András Mezőgazdasági, Közgazdasági Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban. Szerettem tanítani, de szembesülnöm kellett azzal, hogy ha a katedrán maradok, nem tudok hathatós segítséget nyújtani a gyerekeknek. És mivel hiszem, hogy minden embernek feladata van, keresni kezdtem a helyemet, ahol többet és jobban segíthetnék. Így kerültem a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) nevelőszülői és kollégiumi szolgálatához, Budapest nyolcadik kerületébe.

– Állami gondozottakkal foglalkozik. Hány ilyen gyermek él ma Magyarországon, illetve Budapesten?

– Engedje meg, hogy helyesbítsek. A szociális szakmában – a köznyelvben elterjedt „állami gondozott” helyett – a „gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek” fogalmát használjuk. Magyarországon összesen 18-20 ezer ilyen kiskorú él, Budapesten 2400 az érintett tizennyolc év alattiak száma. A 0–3 éves korosztály csecsemőotthonokban él, a náluk idősebbek gyermekotthonban vagy lakóotthonban nevelkednek 18 éves korukig. Az úgynevezett utógondozás még hat évig, tehát 24 éves korig biztosítva van. Gyermekvédelmi gondoskodásba kerül, akinek a szülei meghaltak, vagy élnek ugyan, de lemondtak róla. Továbbá ebben részesülhetnek azok a gyerekek is, akik nehéz családi körülmények között élnek – gondolok itt súlyos anyagi problémákra, alkoholizmusra, erőszakra. Innen vezet tovább az útjuk a nevelő- vagy az örökbe fogadó szülőkhöz.

– Mi a különbség egy örökbe fogadó, illetve egy nevelőszülő között?

– A nevelőszülők feladata – nagyon leegyszerűsítve – az, hogy biztonságos otthont nyújtsanak a náluk elhelyezett gyermekeknek mindaddig, amíg azok nem kerülhetnek vissza saját, vér szerinti családjukba vagy egy örökbe fogadó családhoz. Ez átmeneti állapot, amely számos esetben évekig elhúzódik, sokszor a nagykorúvá válásig. Örökbe fogadni csak olyan gyermeket lehet, akinek nincs vér szerinti kapcsolata. Az örökbe fogadó szülők jogilag is sajátjukként nevelik a gyermekeket.

– A nevelőszülő ezek szerint nem fogadhatja örökbe a nála cseperedőket.

– A nevelőszülőség nem jelent örökbefogadást. Ám ha egy gyermek örökbe fogadhatóvá válik, először mindig a nevelőszülőt kérdezik meg.

– Mindennapi munkája során Ön rendszeresen találkozik leendő, illetve gyakorló nevelőszülőkkel. A jelentkezőnek milyen kívánalmaknak kell megfelelnie ahhoz, hogy egy gyermek gondviselője legyen?

– A nevelőszülőség feltételeit a gyermekvédelmi törvény rögzíti. Nevelőszülő lehet minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki betöltötte a 24. életévét, illetve közte és a gondozott gyermek között legalább tizennyolc, legfeljebb negyvenöt év a korkülönbség. A jelentkezőnek továbbá fizikailag és pszichésen is alkalmasnak kell lennie arra, hogy gyermekeket neveljen. Az otthonának is megfelelőnek kell lennie. Természetesen szükség van arra is, hogy házastársa, illetve élettársa is hozzájáruljon a gyermek befogadásához.

Ha valaki elvállalja ezt a feladatot, annak kötelességei vannak a rábízott élettel szemben: nevelnie, gondoznia, taníttatnia kell egy vagy több gyermeket. Mint mondottam, biztosítania kell a vér szerinti szülőkkel való kapcsolattartást, és elő kell segítenie azt, hogy a gyermek visszakerülhessen elsősorban a saját családjába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy örökbe fogadó családba.

– A hívő nevelőszülők miben „mások”, mint azok, akik nem vallják magukénak a keresztény értékeket?

– A „plusz” abban jelentkezik, hogy az Istenhez és az egyházhoz való kötődés fontos támasz lehet ebben a szép szolgálatban. Hiszen minden, családjától távol élő gyermeknek megvan a maga sebe, terhe, amelyet cipelnie kell. Amint arról már szó esett, sokan közülük korábban nehéz szociális körülmények között éltek, a verekedés, az alkoholfogyasztás sem volt ritka otthonuk falai között.

Aki egy „idegen” gyermeket befogad, annak erre alaposan fel kell készülnie. A nevelőszülővé válás hosszú folyamat. Hatvanórás felkészítő tanfolyamon kell részt venniük a jelentkezőknek. Ezalatt a tréninget végző szakemberek – egy pszichológus és egy gyakorló nevelőszülő – segítségével meggyőződhetnek arról, hogy alkalmasak-e nevelőszülőnek, vagy sem. Ne fogadjon gyermeket magához az, aki meghalt csecsemőjét próbálja pótolni, vagy csupán – sajnos már ilyen is akadt – „játszótársat” szeretne a saját gyermeke mellé.

– Az Istenhez és az egyházhoz való kötődés fontos támasz lehet ebben a szép szolgálatban, mondotta. Ezért is merült fel Önben a keresztény nevelőszülői hálózat kiépítésének gondolata?

– Valójában nem én vagyok az ötletgazda, hanem dr. Radoszáv Miklós, a Tegyesz általános igazgatóhelyettese. Vele beszélgettünk arról, hogy jó lenne nem egyszerűen csak újabb nevelőszülőket toborozni, hanem olyan családokat keresni, amelyek a rájuk bízott gyermekeket majd vallásos szellemben kívánják nevelni. Az általuk biztosított értékrend fontos fogódzót, biztos alapot adhat az élethez a nevelőszülőktől útnak indult fiatalok számára. Ezért fáradozom azon, hogy ezen elképzelés megvalósítását segítsem, azaz új, keresztény hátterű szülőket keresek, és a jövőben szeretném, ha a keresztény nevelőszülők egymással is kapcsolatot tartva erősítenék egymást a nehéz szolgálat végzésében.

– Hogyan kezdett hozzá ehhez a munkához?

– Levelet küldtem Józsefváros katolikus plébániáira, valamint a református és evangélikus lelkészi hivatalokba. A leendő szülőket a gyülekezetek mellett az egyházi sajtón keresztül is szeretnénk elérni.

A „keresési területet” azonban nem szűkítjük le csupán Budapestre, hanem a főváros környékéről is várjuk a jelentkezéseket. Tizenöt-húsz családra lenne szükség ahhoz, hogy megkezdhesse a működését egy fővárosi keresztény nevelőszülői hálózat.

Bővebb információ: Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, 1081 Budapest, Alföldi u. 9–13. Telefon: 1/323-2900; 1/323-2936.

Gazdag Zsuzsanna