Evangélikusok

Narnia az a csodálatos birodalom, amelyről a gyerekek álmodnak. Egy ósdi szekrényen keresztül tárulnak ki kapui, és álombéli behavazott tájra kerül a látogató. A mesebirodalmat beszélő állatok, faunok, kentaurok lakják, s az örökös hótól csak az odatévedt négy gyerek mentheti meg őket. A C. S. Lewis meseregényéből készült filmet december vége óta vetítik a mozikban. A filmpremiert követően hatvan országban mintegy százhetven, Lewis által írt vagy vele kapcsolatos könyv jelent meg. Meglepő, hogy egy modern keresztény apologéta ennyire foglalkoztatja ma a közvéleményt…

1. végén, felesége halála után egy iskolás füzet lapjain a keresztény hit védelmezője szabadjára engedte kétségeit: „Hol van Isten? – kérdezi. – Mivel fogad, ha odamenekülsz hozzá, amikor szorongatóan nagy szükséged van rá, amikor senki más nem segíthet? Becsapja előtted az ajtót, ráfordítja a kulcsot, és ráfordítja még egyszer. Azután csönd. Mehetsz. Minél tovább vársz, annál mélyebb a csönd. Az ablakok vaksötétek. Lehet, hogy a ház üres. Lakta valaki valaha is? Volt idő, amikor úgy tűnt…”

Lewis csaknem hatvanéves koráig agglegényként élt, és távol tartotta magától a gyöngéd érzelmeket attól való félelmében, hogy csak fájdalom származik belőlük. Egy amerikai nő – későbbi felesége – azonban feltörte ezt a páncélt, és az élmény csodálatosnak bizonyult. Szerelmük és házasságuk történetét bizonyára sokan ismerik az Árnyékország című filmből. De hogy előtte és utána mi történt Lewisszal, az már nem ilyen közismert.

Clive Staples Lewisnak keresztelték, de négyéves korában kijelentette, hogy márpedig őt Jacknek hívják. Attól kezdve mindenki így szólította. Tízéves koráig bátyjával a fantázia világában éltek: egy süteményes dobozba játékkertet varázsoltak, benépesítették beszélő állatokkal és lovagokkal. Talán ekkor született meg benne az a kép, amellyel Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című műve kezdődik: egy faun, amint behavazott tájon szökdécsel ajándékdobozokkal megrakodva. 1908-ban azonban édesanyjukat ágynak döntötte a rák. Jack gyermeki hitének minden erejével csodáért imádkozott, ám amikor a csoda elmaradt, tudomásul vette, hogy az ima hatástalan maradt.

Apja egy bentlakásos iskolába íratta, ahol naponta végig kellett néznie, ahogy tanárai megvesszőzik az engedetleneket. Talán ez a reménytelen légkör tette őt fogékonnyá a kereszténység iránt; itt kezdett el Bibliát olvasni. Lelkesedése azonban nem tartott sokáig. „A veszteség minden fájdalma nélkül vetettem el hitemet, sőt hatalmas megkönnyebbülés töltött el” – írta később. Életében a bibliai történetek helyét a német és kelta mitológia vette át. Rengeteget olvasott, ókori szerzőket tanulmányozott, végül – mint írja – „görögül kezdtem gondolkodni”. Iskolája legtehetségesebb diákjai közé tartozott, így talán egyedül csak ő lepődött meg, amikor felvették „az” egyetemre, Oxfordba. Ám a tizenkilencedik születésnapját nem itt, hanem egy franciaországi lövészárokban ünnepelte 1917-ben. Rövidesen megsebesült, legjobb barátja pedig meghalt.

Amikor visszakerült Angliába, természetesnek tartotta, hogy a háborúban elesett barátja édesanyját magához veszi, és gondját viseli. Moore-né ettől kezdve évtizedekig irányította az életét. A visszaemlékezések szerint Jack fél óránál többet soha nem volt képes tanulni vagy dolgozni, mert Moore-né mindig talált számára valami munkát. Ő azonban ezt zokszó nélkül tűrte.

Oxfordban kialakult körülötte egy szoros és zárt baráti társaság, amelynek csaknem minden tagja keresztény volt. Jack ekkor a vad istentagadás állapotában leledzett, és heves vitákat folytatott például Tolkiennal. „Figuráim – írta Az öröm vonzásában című önéletrajzában – egyre hátrányosabb helyzetbe kerültek a sakktáblán… Ellenfelem a végső hadmozdulatokhoz fogott.” „1929 tavaszán megadtam magam, és elismertem, hogy Isten: Isten; letérdeltem és imádkoztam. Azon az éjszakán talán én voltam a leginkább levert és a legvonakodóbb megtérő bűnös egész Angliában.” Tolkien segítségével ráeszmélt, hogy Krisztus története a valóra vált mítosz, és az a döbbenetes, hogy ez valóban megtörtént.

Jack ekkor már irodalomtörténész, egyetemi professzor, tanít, ír és olvas. A negyvenes években rádióelőadásokat tart Mit hisznek a keresztények? címmel, könyvei jelennek meg, például a Csűrcsavar levelei, amelyben a kísértés lélektanát mutatja be alulnézetből. Egy idő után rájött, hogy a „szentbeszédeket” bármilyen műfajban képes tálalni. Akár mese formájában is. Így keletkezett Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című műve, amelyben Aslan, a gyönyörű és hatalmas oroszlán halála és feltámadása a megváltás jelképévé vált. Így teremtődött meg Narnia csodálatos világa és az a hét kötet, amely aztán hatalmas sikert aratott. Hitelesen szólt a képzelet birodalmáról, amelyet minden ember gyermeki szíve mélyén őriz.

Ekkor már dőltek hozzá a levelek a világ minden tájáról, amelyben az olvasók, hallgatók tanácsot kértek a kor jeles apologétájától. Nem akármilyen lehetett az a levél, amely ebben az özönben feltűnt Jacknek. Márpedig 1950 januárjában egy ilyet hozott a postás. Joy Davidman azok közé az amerikai nők közé tartozott, akiknek a gondolkodását gyökeresen átformálták Lewis művei.

A sűrű levélváltást találkozások követték. Ezt nem kis gyanakvással figyelték Jack barátai. A megrögzött agglegény még a szigorúan „nőmentes” találkozókra is elvitte új ismerősét. Joy két fiával átköltözött Angliába. 1956-ban polgári házasságot kötöttek, hogy a nő brit állampolgárságot kaphasson, és elkerülhesse a kiutasítást. Ám csak három év boldogság adatott nekik: rövidesen kiderült, hogy Joy rákos, és Jack ráeszmélt, milyen szörnyű lesz számára az elválás. Joy hihetetlen kitartással küzdött a rák ellen, de csak haladékot kapott. Kórházi szobában fogadtak Isten színe előtt örök hűséget egymásnak. Tudták, hogy csak hónapok adattak nekik.

Joy halála után mindenki arra számított, hogy Jack vigaszt talál majd a hitében. Nem így történt. A legnyomasztóbb gondolatokkal kellett szembenéznie, hogy leküzdhesse őket. Három irkafüzet is megtelt, mire lassan csitult a fájdalom: „Lehet, hogy Isten éppen akkor nem tud segíteni rajtad, amikor a segítségért kiáltás tölti be egész lelkedet – olyan vagy ekkor, mint a fuldokló, akit nem lehet kimenteni a vízből, mert összevissza kalimpál, és görcsösen kapaszkodik. Lehet, hogy szüntelen kiáltozásod tesz süketté arra a hangra, amelyet hallani szeretnél.” Jack lassanként visszanyerte hitét, de soha többé nem tudott visszatérni korábbi életéhez. Három évvel élte túl Joyt.

Jánosi Vali