Egyházunk egy-két hete

A százötven évvel ezelőtt alapított Békéscsabai Evangélikus Gimnázium ünnepi eseménysorozatának részeként február 22-én az iskola tanárai és diákjai Csaba Gyulának, az iskola egykori diákjának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emléke előtt tisztelegtek. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett ünnepség közös áhítattal kezdődött a Kistemplomban, majd az iskola főbejáratánál leleplezték a lelkész emléktábláját.

Kolarovszki Zoltán, az iskola igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy tanártársaival együtt úgy gondolták: a polgári kormány döntése nyomán 2000-ben életbe lépett és az iskolák számára kötelezővé tett emléknapot náluk nem elvont megemlékezésekkel, hanem kézzelfogható módon szeretnék a diákokhoz közel hozni. Csaba Gyula sorsán keresztül kívánják megismertetni őket a diktatúrák természetével.

Az ünnepségen az igazgató meleg szavakkal köszöntötte a Csaba család megjelent tagjait, köztük a hatvan évvel ezelőtt elhurcolt és meggyilkolt lelkész lányát, Csaba Jolánt, valamint az unokákat, dédunokákat. Köszönetet mondott Németh Mihálynak, a gyülekezet egyik lelkészének, aki az emléktábla-avatás kezdeményezője volt, illetve Böröcz Enikő egyházi levéltárosnak kutatómunkájáért.

Németh Mihály igehirdetésében felidézte Csaba Gyula életútját. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban folytatott tanulmányait követően került a teológiára, később a Pest megyei Péteriben lett lelkész. Az egyházmegye alespereseként 1945. május elsején éjszaka elhurcolták otthonából. Felesége és családja sem élve, sem holtan nem látta soha többé az akkor 63 éves férfit. A történészek kutatásai nyomán ma már tudhatjuk, hogy ő is a gyömrői gyilkosságok néven elhíresült rémtettek egyik áldozata volt. A szörnyűségek az akkori úgynevezett baloldali nemzeti bizottsághoz köthetők. Csaba Gyulát különös kegyetlenséggel gyilkolták meg, miután megkínozták és keresztre feszítették. (A hátborzongató bűnténnyel a legrészletesebben Stefka Istvánnak a Magyar Nemzet 2003. szeptember 13-i számának 31. oldalán megjelent írása foglalkozik, történészek kutatásai és a még élő szemtanúk visszaemlékezései alapján. Címe: Gyilkosság Gyömrőn. Az Evangélikus Élet 2003. február 9-i száma pedig Közelmúltidéző címmel Szabó Eszter Gyömrői gyilkosságok című dokumentumfilmjéről számol be.)

A békéscsabai rendezvényen az igehirdető a boldogság és az üldöztetés látszólag össze nem illő fogalmait elemezte a boldogmondásokból kiindulva („Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket… Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben…” – Mt 5,11.12; ez olvasható az emléktáblán is), rámutatva Csaba Gyula életére és mártíromságára. Az üldözött ember azért lehet mégis boldog – mondta –, mert minden korábbinál jobban Istenre van szorulva. Továbbá azért, mert előbb-utóbb üt az igazság órája ezen a földön is. Mint most, ezzel a tisztelgéssel a Csaba család tagjai számára, akik évtizedeken át még csak nem is beszélhettek a szeretett családtagról. De leginkább azért, mert az üldözöttnek megvan a jutalma a mennyben – mondta egyebek mellett Németh Mihály, a szenvedésben való kitartásáért és hitéért példaképként állítva hallgatósága elé Csaba Gyulát.

Az emléktábla leleplezésén a családtagok, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium képviselői, a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség és a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre tagjai helyezték el a kegyelet koszorúját. Ez lesz az a hely, ahol az iskola diákjai ezentúl minden évben tisztelegni fognak a történelem egyik legembertelenebb rendszerének áldozatai, köztük Csaba Gyula előtt a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én.

Szegfű Katalin

Regionális hozzárendelés: Békéscsabai Evangélikus Egyházközség