Evangélikusok

„Mi jut eszébe először Finnországról?” Erre a kérdésre a világ számos országában, így hazánkban is sokan válaszolnának így: „A Kalevala.” Északi nyelvrokonainknál február 28. a Kalevala és egyben a finn kultúra napja: 1835-ben ekkor látott napvilágot a nemzeti eposz első változata Elias Lönnrot nevezetes előszavával. Ebből az alkalomból beszélgettünk Pekka Kujasalóval, Finnország budapesti nagykövetével.

– Nagykövet úr, melyek a Kalevalával kapcsolatos első élményei?

– Az általános iskolában természetesen sokat olvastuk az eposzt. Első élményeim mégis inkább vizuálisak voltak. Jól emlékszem, amikor gyerekként először csodálhattam meg a Nemzeti Múzeumban Akseli Gallen-Kallela Kalevala-témájú képeit. Nagyon nagy hatást gyakoroltak rám. Aztán ott volt nagyszüleim régi Kalevalája tele csodálatosabbnál csodálatosabb metszetekkel. Magát a szöveget nem értettem, de a képek magukkal ragadtak. Bármennyire furcsán hangzik is, én először láttam a Kalevalát, és csak utána olvastam. Ma már ez persze talán nem olyan meglepő, hiszen egyre több Kalevala-kiadás készül a gyermekek és fiatalok számára, könnyebb nyelvezettel, gazdagon illusztrálva.

Február 28-ához, a finn kultúra napjához ugyanakkor egy kedves családi élményem is kapcsolódik. Azon a napon született öcsém, Matti Kalervo, aki azóta festőként öregbíti a finn kultúra jó hírnevét.

– Milyen üzenetet hordoz a Kalevala az Ön számára?

– Már az iskolában nagy súlyt fektettek az eposz központi mondanivalójára, amely azóta is sokat jelent a számomra: a szó és a tudás hatalma nagyobb a fegyverek hatalmánál. Talán éppen ebben az üzenetben tér el olyan nagymértékben a finn nemzeti eposz más népek eposzától. Ugyanakkor az Elias Lönnrot által összegyűjtött hősi énekek a nemzeti identitásunkat is erősítették a viszontagságos időkben.

– Hogyan látja a finn irodalom mai helyzetét?

–Talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy egészen kiváló helyzetben van ma a finn irodalom. A finnek mindig is nagyon sokat olvastak, hála az egészen rendhagyó módon kiépült könyvtárhálózatnak. Az emberek ma is igénylik az új könyveket. Az irodalom iránti érdeklődés ébrentartását különféle rendezvények is szolgálják. Ilyen például a Finlandia-díj kiosztása, amely a legnagyobb irodalmi esemény hazánkban. A díjazott írókat és műveiket még akkor is ismerik az emberek, ha nem olvasták őket. Természetesen kis országként kevés író fut be nemzetközi karriert, de talán nem is ez a legfontosabb. A lényeg, hogy mi, finnek nagyon szeretjük saját irodalmunkat.

– Miként tud a budapesti nagykövetség hozzájárulni a finn kultúra magyarországi népszerűsítéséhez?

– Évente mintegy hatvan kulturális eseményt szervezünk. Koncerteket, kiállításokat tartunk itt a követségi épületben, illetve budapesti kiállítótermekben, és egyre többször keresünk fel vidéki városokat is. Legutóbb például Pécsett volt egy nagyon szép finn hét. Itt szeretném külön is kiemelni azt a kiállításunkat, amelyet a Budapest Galériával együtt rendeztünk, és amelyen a modern finn templomépítészettel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Persze nem ez az első egyházi vonatkozású eseményünk: 2003-ban nagykövetségünkön mutatták be a finn Káté magyar nyelvű kiadását (Akönyvet Joób Máté fordította; megjelent a Luther Kiadó gondozásában. – A szerk.).

Most éppen az északi országok nagykövetségeivel együtt készülünk egy közös kiállításra, amely a modern északi festőművészetet mutatja majd be. Éppen száz évvel ezelőtt a Műcsarnokban volt ilyen tárlat.

– Nemrégiben az Evangélikus Élet is hírt adott az egri evangélikus templom orgonaszenteléséről, melyen több mint negyven finn testvér vett részt. Ha jól tudom, nagykövet úr is jelen volt ezen az ünnepségen.

– Valóban, bár elsősorban magánemberként. Két, Finnországban élő magyar zenetanár – a Garam testvérek, Lajos és Károly – szervezte a kinti gyűjtést. Annak idején iskolatársak voltunk, innen származik a barátságunk. Jó érzéssel tölt el, hogy a finnek anyagi támogatása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez a szép templom orgonát kapott. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű hangversenyeket lehet majd tartani a templomban, és abban is, hogy finn turisták is el fognak látogatni ezekre az alkalmakra. A finnek nagyon kedvelik Eger városát kiváló gyógyfürdője és hazánkban is ismert jó borai miatt.

– Sikerült-e az itt töltött évek alatt betekintést nyernie a magyar kulturális életbe?

– Operába, hangversenyekre, táncelőadásokra és kiállításokra nagyon szívesen elmegyek; sok meghívást is kapok. Színházba sajnos a nyelvi akadályok miatt nem járok, bár hallottam, hogy milyen színvonalas színházi élet zajlik Budapesten. A magyarok igazán büszkék lehetnek kulturális életükre. Nagyon tehetséges művészekkel találkozhattam az elmúlt évek során. Néha mi is biztosítunk koncertlehetőséget a fiatal tehetségek számára itt a nagykövetség épületében. A kultúra követei és közvetítői is szeretnénk lenni, hogy országaink még jobban megismerjék és megszeressék egymás kincseit.

Joób Máté