EvÉlet - Lelki segély
Démonveszély!?
„Édesanyám egyetlen istentiszteletet, ima- vagy bibliaórát sem mulasztana el a gyülekezetben! Természetesen én is meg vagyok keresztelve, meg konfirmáltam is. De nem hiszem, hogy olyan vakbuzgó módon kellene hinnem, ahogy anyukám teszi. Az ő képzeletvilága egymással küzdő láthatatlan lényekkel: angyalokkal meg démonokkal van benépesítve. Meggyőződése, hogy minden rossz dolog mögött démoni erők működnek. Én vagyok túl modern, ha ilyesmiben nem hiszek, vagy ő viszi túlzásba ezt a vallásos rajongást?”
Kedves Sára! „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!” (Péld 1,8–9) Így tanítja az Isten bölcse – minden fiatal lánynak érdemes megszívlelni szavait, ha ragyogó életre vágyik! Úgy vélem, nagyon tiszteletreméltó, hogy kedves édesanyja ennyire komolyan veszi szent hitünket. Semmiképpen sem nevezném őt vakbuzgónak azért, mert gyülekezetének aktív és lelkes tagja.
Sára, sajnos Ön nincs egyedül azzal a meggyőződésével, hogy „nem kell olyan komolyan venni a vallást!”, meg hogy „maradjunk csak két lábbal a földön!”, ahogy azt levelének általam nem idézett részében írja. De higgye el, semmit sem kell komolyabban venni, mint éppen az élő Istenbe vetett hitet! És azt is, hogy ez a lehető legracionálisabb dolog a világon. Mármint akkor, ha az ember befogadta és igyekszik megcselekedni azt, amit a Szentírás tanít. És ennek ahhoz sincs köze, hogy az ember modern-e, vagy sem. Mert az apostoli kereszténység idején meglehetősen modernnek számított az új hit, mégsem követte mindenki. Mára pedig, akárhogy számítjuk, több mint kétezer éves lett, és mégis milliók merik rábízni az életüket!
Úgy olvasom ki leveléből, hogy édesanyját azért tartja rajongónak, mert „meggyőződése, hogy minden rossz dolog mögött démoni erők működnek”. Szerintem pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy ez a világ sokkal szellemibb annál, mint ahogy mi azt gondoljuk. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk.” (2Kor 10,3) Természetesen óvakodnunk kell attól, hogy miközben világunk szellemi egét fürkésszük, valamiféle „démonológia” kerítsen hatalmába bennünket. De tisztában kell lennünk azzal, hogy az „ördög angyalai” (Mt 25,41; Jel 12,9) bizony nem képzelet szülte mesefigurák. Ha nem vesszük figyelembe a létezésüket, védtelenek vagyunk velük szemben.
Minden idők embereinek tapasztalata az, hogy világunkban léteznek romboló erők. „Az egész világ a gonosz hatalmában van.” (1Jn 5,19b) Igen sok elmélet létezik az eredetüket illetően. De a Szentírás egyértelműen felfedi származásukat: az őket is megteremtő Isten ellen lázadó angyalokról van szó, akik „Belzebub” fejedelemsége alatt cselekszenek. Nem mindentudók és nem is mindenütt jelen lévők. Hatalmuk meg sem közelíti Isten hatalmát. De arra éppen elegendő, hogy bennünket, embereket gyötörjenek. Az evangélium bőven említ olyan eseteket, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos betegségek is lehetnek a démonok munkájának eredményei. Persze minden betegséget nem írhatunk e gonosz lények számlájára. De az bizonyos, hogy a közösség rombolása, az ember züllesztése kedvenc tevékenységeik közé tartoznak. A szétzilálás, a pusztítás, a kétségek szörnyű mélységébe való döntés a munkájuk. A rendetlenség, a káosz és az anarchia pedig ördögi kárörömmel tölti el őket. Céljuk világos: minden lehetséges módon akadályt kívánnak gördíteni az Úr szándéka elé, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson a hit ismeretére.
Azt nem akadályozhatják meg, hogy Isten szóljon a Szentírás lapjairól. A golgotai kereszt is áll, úgyhogy a hit ellen kell frontális támadást indítaniuk. De minden ördögi szervezkedés ellenére az Úr Jézus Krisztus a győztes, és ezt a páratlan örömhírt kihirdeti nekünk a Szentlélek. „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké.” (Jel 11,15b) Mivel a sátán villámként esett le az égből (Lk 10,18), nincs már valós hatalma. Bár komoly károkat okoz munkálkodása, valójában kihullottak a méregfogai. Csak kiabál, hazudik, fenyeget, de aki a keresztfa oltalmát élvezi, teljes biztonságban van.
Teljesen egyetértek azzal, hogy nem szabad mindig minden zavaró körülmény vagy ballépés esetén „ördögöt kiáltani”. Hiszen saját kívánságunktól csalogatva vétkezünk. Ne fogjuk rá jellemhibáinkat oly könnyen az ősellenségre, lássuk meg, hogy bűnös emberek vagyunk. Bűnös emberek, akik csakis kegyelemből üdvözülhetnek. Inkább kapcsolódjunk bele abba a dicsőítő énekbe, amely már itt a földön felcsendült a megváltott emberek ajkán! Ebbe a dicsőítő kórusba várom, Sára, hogy átélhesse a hódolat örömét!
Szívélyes üdvözlettel:
Szőkéné Bakay Beatrix