Élő víz

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b)

Böjt első hetében az Útmutató reggeli igéinek fő témája Isten próbatétele és a sátán kísértése. Az első emberpár elbukott az édenkertben, de az utolsó Ádám Isten igéjével győzött a kísértő felett! Nemcsak a sátán legyőzőjére, hanem minden kísértésbe jutott emberre vonatkozik az Úristen ígérete, ha a nagy mélységből hozzá kiált: „Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az Úr –, vele leszek a nyomorúságban, kiszabadítom és megdicsőítem.” (Zsolt 91,15; LK) Jézus negyvennapos böjtjét követően Isten tudtával kerülhetett sor a sátán általi megkísértésre. A három kísértésben három párhuzamot is felfedezhetünk: három „Ha…” és három „Meg van írva…” kijelentés hangzik el (lásd 5Móz 8,3; 6,16; 6,13). A sátán elismeri Jézus istenségét, és azt mondja neki: mivel te vagy Isten Fia, megteheted, hogy köveket változtass át kenyérré, levesd magadat a templom párkányáról, és elfogadd a világ dicsőségét! Felismerhetjük itt a test kívánságát, az élet kérkedését és a szem kívánságát (lásd 1Jn 2,16), valamint hogy jó az a fa az eledelre, kívánatos a bölcsességért, és kedves a szemnek (lásd 1Móz 3,6; Károli szerint). De az Úr példáját mi is követhetjük: „Két fegyverünk van, amelytől reszketve fut az ördög: az ige és az imádság. E kettő közül az egyik mindig útban legyen; ezt az ördög nem bírja ki, és megfutamodik.” (Luther) – „Ekkor elhagyta őt az ördög…” (Mt 4,11) Mi azért járulhatunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, mert olyan főpapunk van, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsid 4,15). Az őt követők életében valósággá válik vezérigénk jó híre, s az Istentől újjászületetteknek „nem szokásuk” a bűn: „Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást…” (1Jn 3,11) Jób is Isten szolgája, az ő gyermeke; hitének próbatételét is ő engedi meg, ezért reá is érvényes: „…senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből” (Jn 10,29) – még az őt gyanúsító, rágalmazó sátán sem! A négy „Jób-hír” ellenére is el tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Mi mit tennénk és mondanánk ebben a helyzetben? Tudhatjuk, hogy a kísértés önmagában még nem bűn, de engedni neki már bűn! Isten örömhírét Pál tolmácsolja: az Úr hűséges, „és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Kor 10,13) Melyik ez az út? A megtérés és alázat útján nyerjük el a kegyelmet: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez…” (Jak 4,7–8) Fiában jött egészen közel hozzánk, hogy Jézus halála által megsemmisítse az ördögöt, és megszabadítson bennünket. Ő irgalmas, hű főpap, s „mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18). Jézus ezeréves uralma a sátán megkötözésével kezdődik el: „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak…” (Jel 20,6) „Mert ezer esztendő előtted annyi, / Mint a tegnapnak ő elmúlása…” (EÉ 339,2)

Garai András