Élõ víz

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1Jn 3,8b)

Böjt elsõ hetében az Útmutató reggeli igéinek fõ témája Isten próbatétele és a sátán kísértése. Az elsõ emberpár elbukott az édenkertben, de az utolsó Ádám Isten igéjével gyõzött a kísértõ felett! Nemcsak a sátán legyõzõjére, hanem minden kísértésbe jutott emberre vonatkozik az Úristen ígérete, ha a nagy mélységbõl hozzá kiált: „Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az Úr –, vele leszek a nyomorúságban, kiszabadítom és megdicsõítem.” (Zsolt 91,15; LK) Jézus negyvennapos böjtjét követõen Isten tudtával kerülhetett sor a sátán általi megkísértésre. A három kísértésben három párhuzamot is felfedezhetünk: három „Ha…” és három „Meg van írva…” kijelentés hangzik el (lásd 5Móz 8,3; 6,16; 6,13). A sátán elismeri Jézus istenségét, és azt mondja neki: mivel te vagy Isten Fia, megteheted, hogy köveket változtass át kenyérré, levesd magadat a templom párkányáról, és elfogadd a világ dicsõségét! Felismerhetjük itt a test kívánságát, az élet kérkedését és a szem kívánságát (lásd 1Jn 2,16), valamint hogy jó az a fa az eledelre, kívánatos a bölcsességért, és kedves a szemnek (lásd 1Móz 3,6; Károli szerint). De az Úr példáját mi is követhetjük: „Két fegyverünk van, amelytõl reszketve fut az ördög: az ige és az imádság. E kettõ közül az egyik mindig útban legyen; ezt az ördög nem bírja ki, és megfutamodik.” (Luther) – „Ekkor elhagyta õt az ördög…” (Mt 4,11) Mi azért járulhatunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, mert olyan fõpapunk van, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bûnt” (Zsid 4,15). Az õt követõk életében valósággá válik vezérigénk jó híre, s az Istentõl újjászületetteknek „nem szokásuk” a bûn: „Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást…” (1Jn 3,11) Jób is Isten szolgája, az õ gyermeke; hitének próbatételét is õ engedi meg, ezért reá is érvényes: „…senki sem ragadhatja ki õket az Atya kezébõl” (Jn 10,29) – még az õt gyanúsító, rágalmazó sátán sem! A négy „Jób-hír” ellenére is el tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Mi mit tennénk és mondanánk ebben a helyzetben? Tudhatjuk, hogy a kísértés önmagában még nem bûn, de engedni neki már bûn! Isten örömhírét Pál tolmácsolja: az Úr hûséges, „és nem hagy titeket erõtökön felül kísérteni; sõt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is…” (1Kor 10,13) Melyik ez az út? A megtérés és alázat útján nyerjük el a kegyelmet: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tõletek. Közeledjetek az Istenhez…” (Jak 4,7–8) Fiában jött egészen közel hozzánk, hogy Jézus halála által megsemmisítse az ördögöt, és megszabadítson bennünket. Õ irgalmas, hû fõpap, s „mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18). Jézus ezeréves uralma a sátán megkötözésével kezdõdik el: „Boldog és szent az, akinek része van az elsõ feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak…” (Jel 20,6) „Mert ezer esztendõ elõtted annyi, / Mint a tegnapnak õ elmúlása…” (EÉ 339,2)

Garai András