Evangélikusok

„Micsoda idők, micsoda erkölcsök! Olyan ékes volt Erdély, hogy rajta kívül nem is lehetett keleten mást találni, csak barbárságot! Tágas földje, termékenysége révén mint valami viruló anya táplálta az összes szomszédos tartományokat. Egyszóval: igazi székhelye volt Ceresnek, most pedig – ó, istenek! – a barbárok pusztításának martaléka és félelmetes katonák dicsőségének színhelye lett…” – olvashatjuk Thann András evangélikus lelkésznek, tanárnak, a 17. századi egyházi értelmiség egyik kiemelkedő alakjának 1659-ben íródott wittenbergi disputációjában (Waczulik Margit fordítása). A haza sorsának alakulása feletti aggodalom, illetve a profetikus meglátás akár 20. századi történelmünkre is vonatkozhatna.

Thann (Than) András (Andreas) Felső-Magyarországon, a szepességi Mezőszentgyörgyön, szász családban született a 17. század harmincas éveinek tájékán. Tanulmányait Szepesszombatban, Lőcsén és Besztercebányán végezte, majd külhonban folytatta. Előbb Lipcsében tanult, 1657-ben pedig a wittenbergi egyetemre iratkozott be; itt 1661-ig diákoskodott.

Wittenbergben szokás volt, hogy az egyetemi viták során a diákok rendszerint latin, esetenként német vagy héber nyelvű versekkel köszöntötték egymást. Ezek felépítésüket tekintve egységes szerkezetűek voltak: üdvözölték a vitapartnert, dicsérték tehetségét és tudását, munkára serkentették, sikeres előmenetelt kívántak neki, valamint kifejezték a reményt, hogy a tanulmányai során megszerzett tudásanyagot városa és hazája javára kamatoztatja majd. Thannt 1659-ben lőcsei, modori és soproni diákok is köszöntötték versükkel. Thann ekkor fizikai, illetve az ebben az időben a fizikához sorolt pszichológiai-erkölcsi kérdésről, az akaratról és a szabadságról vitázott, illetve írt.

Az ország helyzetéből adódó sajátosság volt, hogy – más magyar egyházi emberekhez hasonlóan – hadtudományokkal is foglalkozott. Schnitzler Jakab – későbbi szebeni lutheránus lelkész, iskolai rektor, teológus – irányításával 1659-ben a korszak nemzetközi szakirodalmára (Matthias Dögen, Adam Freytag, Christoph Nottnagel, Johann Faulhaber munkáira) támaszkodva Politikai-matematikai értekezés a katonai építészet köréből… címmel adott elő, valamint jelent meg disszertációja erődépítészeti témakörben. A teljességhez hozzátartozik, hogy a szerző – több szakember szerint is – esetleg mégsem a respondens Thann, hanem a témavezető Schnitzler volt.

1660-ban asztronómiai témájú disputációja jelent meg Fogyatkozásokról általában… címmel. E munkájában geocentrikus alapokon a nap- és holdfogyatkozások témakörét járta körül: pontosan meghatározta és osztályozta ezeket a jelenségeket. Számításokat ugyan nem végzett, az írásműnek azonban elvitathatatlan érdeme, hogy az asztronómiai jelenségek természettudományos okait kutatta, mivel úgy tartotta: a babonás magyarázatok nem méltók a keresztény emberhez.

Tanulmányai végeztével hazatérve előbb iskolai rektorként működött, majd a 340 esztendeje, 1666. február 29-én lezajlott avatása után evangélikus lelkészként szolgált Szepesszombatban. 1672-ben a vallásüldözés elől német földre menekült. Itt két teológiai jellegű írása jelent meg nyomtatásban: A szent Jeruzsálem I. és II. (1680–81).

Hazájába visszatérve Lőcsén telepedett le. Vélhetően az ellenreformáció hatására 1688-ban katolizált. Ismeretlen időpontban, valószínűsíthetően a 17–18. század fordulójának környékén hunyt el.

Rezsabek Nándor