Evangélikusok

Idősebb Fasang Árpád öt éve ment el közülünk. Nyolcvankilenc esztendejének legtöbbjét a muzsikának szentelte. Szolgálatát mint egyházi zenepedagógus kezdte az orosházi evangélikus népiskolában, majd a szarvasi tanítóképző intézetben folytatta. Az egyházi iskolák államosításakor – jó távol előző szolgálati helyeitől – Sopronban kapott tanári állást.

Ekkor ismertem meg zeneiskolai növendékként; zeneelméletre oktatott. Engem mint teológust különös szeretettel fogadott. Lakásába is meghívott, ahol megismerhettem szeretetben élő népes családját, és megcsodálhattam orgonapedálos zongoráját. Mert ha nem is lehetett templomi hangszere, a gyakorlást nem hagyta abba.

Ebben az időben – az ötvenes években – kántortanítóink választásra kényszerültek a gyülekezeti és a tanítói állás között. A megélhetés miatt a legtöbben az utóbbit választották. A gyülekezetek kántor nélkül maradtak. Fasang Árpád felismerte a súlyos következményeket. Hogy el ne némuljanak az orgonák, a harmóniumok, és ne szűnjön meg a gyülekezetekben az énektanítás, elgondolása az volt, hogy a teológusokat kell megtanítani harmóniumozni. Ekkor írta meg cím és szerző megjelölése nélkül a titokban sokszorosított, 32 gyakorlatot tartalmazó harmóniumiskoláját. Ekkor és ezzel a kiadvánnyal kezdődik teológiánkon a hangszeroktatás.

A harmóniumiskola 1960-ban 63 gyakorlatos hivatalos kiadvánnyá bővült. Még mindig a szerző neve nélkül jelent meg, Fasang Árpád állami állására való tekintettel. Ez a nagy pedagógiai érzékkel megírt tankönyv azóta számos kiadást ért meg; máig a fóti Kántorképző Intézet és az Evangélikus Hittudományi Egyetem hivatalos harmóniumiskolája. A tanulókat a legrövidebb úton vezeti el a koráljátékig és az egyszerűbb korálelőjátékokig. Fasang Árpád e művével hallatlan szolgálatot tett egyházunk zeneoktatásának.

Kiváló pedagógiai munkásságát az állam is értékelte. Eltekintettek egyházi kötődésétől, minisztériumi osztályvezetői, majd főosztályvezetői munkakörrel bízták meg. Magas hivatalában is figyelte egyházzenénk sorsát, és számos esetben segített a gondok megoldásában. Fasang Árpád a minisztériumi évek után, 1958 és 1972 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. Állami vezetői beosztásai ellenére boldogan tett eleget egyházi felkéréseknek is. Kórusműveket írt a Karénekeskönyv két kötetébe, részt vett egyházunk zenei bizottságának munkájában.

Nyugdíjba vonulásával esett egybe az énekeskönyv szerkesztésének munkája. 1976-tól 1981-ig a zenei szerkesztőbizottság aktív munkása volt; tudományos himnológiai ismereteivel és kántori szolgálata tapasztalataival segítette a nagy munkát. Egyik dallamát a 106. énekünk őrzi („Ébred a hajnal…”).

Az énekeskönyv elkészültét a korálkönyv szerkesztése követte. Fasang Árpád alkalomról alkalomra hozta a korálkönyvi tételeket. Korálkönyvünk 83 tételét ő harmonizálta, ezek mindmáig hangzanak istentiszteleteinken.

Életét az egyházzenének szánta. Nem rajta múlt, hogy ezt nem tudta maradéktalanul megélni. Rákényszerült a világi zenepedagógia és zenei irányítás szolgálatára. De ahogy tehette, titokban – és amint tehette, nyugdíjasként – megragadott minden alkalmat, hogy egyházzenénket szolgálja. Boldogan vállalta a kapott feladatot. Erről saját maga így vallott: „Mint amikor az eke elé fogott valamikori harci paripa, ha trombitaszót hall, elkezd vágtatni az ekével, úgy jöttem a hívásra.”

Isten iránti hálával emlékezünk vissza kedves egyéniségére, melegen érző szívére, szolgálatra kész egyházszeretetére.

Trajtler Gábor