e-világ

Nőnap környékén majdnem minden utcasarkon és aluljáróban „fillérekért” kínálják az árusok a tavasz hírnökét, a hóvirágot. Kevesen gondolnak azonban arra, vajon honnan és miként kerül ilyen mennyiségű virágcsokor az utcai árusokhoz. Számos országos felmérés arra figyelmeztet, hogy az illegálisan árusított vadvirágok csaknem kizárólag védett területekről, többnyire nemzeti parkokból származnak. Évente sok millió hóvirág esik áldozatul eme „gyűjtőszenvedélynek”. E kis növények rendszeres, kereskedelmi célú gyűjtése súlyosan károsítja, hosszabb távon pedig megsemmisíti az érintett állományokat, így ezen folyamatok visszaszorítása érdekében 2005. szeptember 1-je óta a hazai jogszabályok is védelmet biztosítanak a hóvirág számára.

A hóvirág (Galanthus nivalis) a legkorábban virágzó hagymás évelő növényeink egyike. Olykor még hófoltok közt, február második felétől áprilisig virít. Nálunk is sokfelé előfordul: jellemző termőhelyei a középhegységi gyertyános-tölgyesek és bükkösök, hegy- és dombvidéki, patakparti égerligetek és a síkvidéki folyóinkat kísérő ligeterdők.

Hazánk jól ismert és közkedvelt kis növénye veszélyben van! Egyszerű szépsége okozhatja vesztét. A mindenki által jól ismert vadvirág a tavasz első hírnökeként sajnos gyakran tömegesen bukkan fel a virágpiacokon és az aluljárókban. Napjainkra a növény gyűjtése olyan nagy méreteket öltött, hogy a hazai hóvirág-populáció létét veszélyezteti. Virágszedők tömegei lepik el könnyen elérhető termőhelyeit; ez mára azt eredményezte, hogy – főleg a nagyobb települések környékén – számos területről (például a Budai-hegység egyes részeiről) eltűnt, máshol pedig drasztikusan lecsökkent az állomány.

Sajnos az sem ritka eset, amikor – gyakran külföldi – megrendelésre ipari módszerekkel, több tucat napszámossal, gereblyével, földgyaluval esnek neki a virágnak, és „nemcsak” letépik, de még a föld alatti hagymáját is begyűjtik. Ezzel a módszerrel hatalmas mennyiséget tudnak évente elvinni a hazai termőterületről. Ezáltal nemcsak a faj, hanem – a talaj feltúrása, bolygatása miatt – az élőhely egésze is sérülhet.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy nem csak az jelent problémát, ha a növény hagymáját kiássák. Vida Gábor, a magyar és nemzetközi viszonylatban is jól ismert, környezetünk jövőjéért aggódó tudós így fogalmaz: „Sokan azt hiszik, hogy az évelő növényekről szedett virág nem pusztítja a természetet, hiszen újra kihajthat. Ez azonban nem teljesen igaz… Minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét. Alkalmazkodni a változó környezethez csak ezzel tud, de puszta életben maradása is függhet tőle.” Tömeges termőhelyükön a virágszálak szedése nem gyors kipusztuláshoz, hanem minőségbeli leromláshoz vezet az ember okozta kontraszelekció miatt: mivel a gyűjtők a legfeltűnőbb szálakat szakítják le, csak a silányabbak érlelhetnek magot. Míg a természet beporzó rovarjai a legfeltűnőbb virágoknak adják a nagyobb esélyt a fennmaradásra, továbbszaporodásra, az ember ennek pontosan az ellenkezőjét teszi azzal, hogy a legszebb virágokat szedi le, viszi haza s fonnyasztja el pár nap alatt otthonában. A természetes hóvirág-populáció genetikai állománya ez idő alatt lassan, de biztosan minőségileg károsodik, leromlik. (Ha megmérjük a hóvirág fejecskéinek méretét a Budai-hegység leglátogatottabb helyein, a nagysága feleakkora sem lesz, mint a távolabbi, eldugottabb élőhelyeken – például a Börzsöny északi lejtőin – élő társaiénak.)

A hagymák kiásása és a virágszálak letépése miatt a hóvirág számos élőhelyén eltűnőben van, illetve erősen meggyérült – és ez nem csak hazánkban van így. Ausztriában mindenki csak annyi hóvirágot szedhet, amennyit két ujjával körbeér, és ezt a szabályt a fegyelmezett osztrákok be is tartják. Szlovákiában a hóvirág védett növény, árusítása tilos.

A hazai természetvédelemnek is régi törekvése a vadon termő növények természetből való fokozott mértékű gyűjtésének korlátozása. Így a gátlástalan kereskedelmi célú gyűjtés visszaszorítása érdekében a hóvirág 2005 augusztusában felkerült a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló hazai rendelet „Európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok” listájára, pénzben kifejezett egyedenkénti tízezer forintos értékkel (13/2001. [V. 9.] KöM rendelet 7. melléklete).

Annak érdekében, hogy a jövő generációi is megismerhessék ezeket a kedves növényeket, itt az idő, hogy mindenki elfogadja: a tavaszi vadvirágoknak az eredeti élőhelyükön kell díszleniük, nem pedig egy elfonnyadt virágcsokorban. Védjük együtt ezt a szép kora tavaszi virágot! Kedves ismerősünket – például nőnap alkalmából – ne hóvirággal, hanem egy mosollyal ajándékozzuk meg!

Házi Judit – Navratil Andrea KVVM Természetmegőrzési Főosztály