Kultúrkörök

Az egyházi zene anyatalaja a liturgia. Bár az egyházi zene nagy része hangversenyeken, orgonaesteken szólal meg, a kérdést mégis az élő istentiszteleti gyakorlat felől kell nézni. A fiatalok általában nem élnek benne a rendszeres istentiszteleti életben. Lehet-e szeretni az evangélikus egyházi zenét, ha az evangélikus istentiszteletet nem érezzük sajátunknak az első orgona-előjátéktól a gyülekezeti éneken át a befejező énekig?

Mik a jellegzetességei az evangélikus egyházi zenének? Néhányat felsorolok közülük: a) ige- és szentségközpontúság; b) a gyülekezet aktív bekapcsolása; c) nem érdemszerző cselekedet, hanem hálaadás; d) az evangéliumból fakadó muzsika (vö. Jer, örvendjünk, keresztyének!); e) a lutheri egyház sajátos hangszere az orgona.

Az evangélikus zeneszerzőknél azt látjuk, hogy – mint az igehirdetők – tusakodnak, megküzdenek a textussal (Praetorius, Schütz, Bach). Bach kantátáinak sokszor már a címük jelzi, hogy miben találta meg a zeneszerző a textus súlypontját. Például hetvened vasárnapján: „Vedd, ami a tied, és menj el.” (Mt 20,14) Bach sajátosan lutheri írásmagyarázatára példa a két passió, sőt a h-moll mise szövegének megragadása is.

Mindebből az látszik, hogy először a lutheránus hit, egyház, liturgia, énekeskönyv megszeretéséig kell eljutni. Nem esztétikai és nem ízlésbeli kérdés ez. Például aki olvasta Luther prédikációit, aki ezt „megízlelte” – az már tudja, hogy miért evangélikus. Tehát érzékenység, fogékonyság, ráhangolódás szükséges.

Már említettük, hogy az orgona sajátosan evangélikus hangszer. Mi ennek a történeti magyarázata? Kálvin elvetette az orgonát. A római katolikus misében szinte csak másodperceket adtak az orgonajátékra. Ezzel szemben Bach idejében a négyórás (!) liturgiában két teljes óra jutott zenére, így persze bőven kapott időt az orgona is. Ezt jól tükrözi az orgonairodalom is. Az sem véletlen, hogy a barokk orgonaépítészet lutheránus északnémet területen jutott a csúcsra.

A lutheránus orgonairodalom a koráldallamokra épül. Ezeken belül külön helyet foglalnak el Bach korálelőjátékai, amelyekben – Buxtehude, Pachelbel, Böhm stb. műveivel ellentétben – nemcsak a dallamnak, hanem a szöveg teológiai és költői tartalmának is fontos szerepe van.

A hangszerek már Schütznél is sajátos szerepet kapnak. Karácsonyi oratóriumában a pásztoroknál furulya, az angyaloknál hegedű, a papoknál harsona kíséri az éneket.

A magyar kóruséletben feladatunk a sajátos evangélikus anyagot képviselni. A római katolikusok tudatosan választják előadásra a gregoriánt és Palestrinát stb., a reformátusok a genfi zsoltárokat. Minket pedig olykor az fenyeget, hogy elejtjük a sajátosan evangélikus anyagot. Feladatunk megismerni és énekelni az evangélikus zeneirodalmat!

Fontos, hogy az egyházi zene ne legyen szeszély vagy hangulat dolga. Hagyományainknak ugyanakkor nagyon is megfelel, hogy istentiszteleteinken előtérbe lépett a fúvós zene! A 17. században a német evangélikus városokban óránként más és más templom tornyából szólaltak meg gyönyörű koráljaink fúvós hangszereken.

Lutheri sajátosság a korálelőjáték. Legyen ez mindig szerves része a liturgiának, hiszen előkészít az éneklésre. A gyülekezet felfigyel az ismerős dallamra. Ezért lenne fontos, hogy vegyük komolyan, hogy a második prelúdium mindig korálelőjáték legyen.

Gáncs Aladár