Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 12 - A hit ereje

Szószóró

A hit ereje

Néhány napja döbbentem hallottam a rossz hírt: valaki, akit jól ismerek, kórházban van, és rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Két hónapon belül õ a harmadik az ismerõseim közül, akire váratlanul ilyen komoly teher nehezedik.

Szomorú vagyok miattuk, és aggódom értük. Mikor azonban találkoztunk, meglepett a szívükben lévõ békesség. Az, hogy a mûtétek és kezelések közepette is bizakodóan tekintenek a jövõ felé. Nem a gyógyulás bizonyosságát hangoztatják, hanem Isten gondoskodásába vetett hitükrõl beszélnek, amely független attól, hogy meggyógyulnak-e, vagy sem.

Engem elgondolkodtat ez az erõs hit. Az, hogy a hívõ embernek sokszor olyan hihetetlen erõt ad az Istenbe vetett hite, hogy a betegséget és a kilátástalan helyzetet is nyugalommal fogadja. Ugyan nem érti, miért kell ilyen szenvedéssel szembenéznie, és gyakran fulladnak könnyekbe a szavai, Istenének szeretetében mégsem kételkedik. S ezzel valami nagy dologra hívja fel – szavak nélkül is – a környezete figyelmét: arra, hogy a hit valami különleges többletet ad az ember életének. Olyan többletet, amelyet semmi más nem adhat meg.

Mondhatod erre, kedves hallgatóm, hogy ez csak egy bizonytalan szalmaszál, a mondvacsinált vigasztalás akkor, amikor az orvosi segítség bizonytalan. Gondolhatod azt, hogy ez a kapaszkodó jól jön a bajban, de amíg valaki fiatal és egészséges, addig nincs szüksége ilyesmire.

A képlet azonban korántsem ilyen egyszerû, hiszen a fiatalok között is sok a hívõ, aki boldogan beszél arról, hogy Isten megszólította, és azóta más alapon áll az élete. Talán a te környezetedben is vannak olyanok, akiken észreveheted, hogy nem igazodnak a többséghez, nem azt nézik, hogy miként tudnak minél kevesebb erõfeszítéssel minél több pénzt és elismerést szerezni, hanem odafigyelnek másokra. Keresik az alkalmat, hogy valakinek segítsenek, és azt mondják, hogy Isten indítja õket az ilyen szolgálatra.

Ezt a fajta hitet megmagyarázni nem lehet, mint ahogy Isten létét, titkait, csodáit sem. Pedig létezik, látható, hallható, érezhetõ, hiszen olyan sokan tudunk beszámolni személyes élményeinkrõl – arról, hogy õ miként lépett közel hozzánk, és miként adott biztos talajt bizonytalan lépteink alá.

Ha te is szeretnél ebbõl megérezni valamit, akkor légy nyitott, keresd a hívõ fiatalok társaságát, tedd fel bátran a kérdéseidet, és vedd kezedbe a Bibliát! Olvass elõször Jézus Krisztusról, akinek életérõl a Biblia második részében, az Újszövetség elején részletes beszámolót találsz. Ismerkedj vele, s rajta keresztül Isten szeretetével, amely téged is erõsíteni, formálni akar. S halld meg az igén keresztül az õ hangját, hogy ott áll a szíved ajtaja elõtt – zörget, és bebocsátásra vár. Nyiss ajtót neki bátran, hidd el, nem fogod megbánni!

Hulej Enikõ