Kultúrkörök

Felvidéki barangolások

A történelmi Felső-Magyarország Pozsony vármegyéjében, a jelenlegi szlovák fővárostól mintegy negyven kilométerre fekszik Nagyfödémes, mai hivatalos nevén Velké Úlany.

Az őskortól lakott település első okleveles említése 1221-ből származik. Viszontagságos történelme során túlélte a török seregek betörését, a Habsburg-uralmat, az elmúlt századokban igen gyakori tűzvészek és járványok sorát, valamint a 20. század tragédiáit: az 1920-as trianoni diktátumot, a magyarság jogvesztését, a mindezt megismétlő 1947-es párizsi békeszerződést, a kitelepítéseket és a reszlovakizációt.

A magyar–szlovák nyelvhatár déli oldalán fekvő mátyusföldi településen jelenleg 4200 lakos él, háromnegyedében magyarok, egynegyed részben szlovákok. A Galántai járás legprosperálóbb falvaként számon tartott községhez számos nevezetesség kötődik, jó néhány műemlék teszi érdekessé az idelátogatók számára. Ezek közül kiemelkedik Lacsny Miklós 1828-ban alapított első közép-európai cukorgyára és az ugyanebben az esztendőben emelt klasszicista kúriája. A Szent Mihály arkangyalról elnevezett római katolikus templom építését 1594-ben kezdték reneszánsz stílusban, 1670-ben kapott a maihoz hasonló formát; a későbbiekben toronnyal és mellékhajóval toldották meg. A nemrégiben európai uniós támogatással felújított kálváriájának Fájdalmas Szűz Máriáról elnevezett klasszicista stílusú kápolnája 1756-ban épült, stációi pedig 1900-ban emeltettek.

Nagyfödémest jelenleg – mint általában az elmúlt századokban is – többségükben római katolikusok lakják, de jelen voltak és ma is jelen vannak az evangélikusok is. A település népessége a reformáció lutheri ágához csatlakozott, az Ágostai hitvallást követte, egészen a Kollonics és Szelepcsényi érsek által irányított 17. század végi ellenreformációig. 1683-ban Thököly Imre lutheránus fejedelem foglalta el csapataival Nagyfödémest, főhadiszállását az evangélikus parókián rendezve be.

A ma is létező és működő evangélikus gyülekezetet az 1947-es magyar–csehszlovák lakosságcsere eredményeként a délkelet-magyarországi Pitvarosról és Tótkomlósról idekerült – a történelem fintoraként sok esetben őseik nyelvét sem ismerő – szlovákok alapították.

Templomuk 1958-ban jött létre az egykori Pálffy-uradalom egyik, akkoriban raktárként használt gazdasági épületének átépítésével. Az egyszerű, hosszúkás alaprajzú épület sima homlokzatait félkörös lezárású ablakok tagolják. A keresztben kicsúcsosodó bejárat az utca felőli oldalon nyílik. Csúcsos homlokzata tetején apró tornyocska ül, melyet kétsorosan hangnyílások tagolnak.

A templom belsejét egyenes mennyezet fedi. A belső berendezés új keletű, a padok a pozsonyi Védcölöp utcai evangélikus kórház kápolnájából kerültek ide. A templomhoz kapcsolódik az evangélikus parókia épülete, amelyet a Pálffy-uradalomnak a 19. század elején épült, klasszicista stílusú intézői lakából alakítottak ki. Az egyszerű, L alaprajzú épületnek eredetileg árkádos folyosója volt, melyet mára részben befalaztak és beüvegeztek. A település evangélikus híveinek szépen gondozott sírjait a falu temetőjének egy elkülönített részében kereshetjük fel.

Rezsabek Nándor