A hét témája
Utólagos bejegyzés a püspökiktatás vendégkönyvébe
Kedves Püspök Úr és Püspökné Asszony! Kedves Tamás és Kati!
Fönt a karzaton, ahova még éppen befértünk, két mosolygós néni ült mellettem. Míg vártunk a kezdésre, ők ketten – mindkettő Erzsike néni, de az egyik református, a másik pedig katolikus – váltig győzködtek, hogy ha itt egy Fabiny Blanka nevű kislány fogja az egyik igét felolvasni, akkor az bizonyára a püspök úrék unokája lesz. Az nem létezik, hogy tizenegy éves kislánya legyen a püspöknek. Egyéves meg pláne nem! A püspökfeleségek nem szoktak fiatal édesanyák lenni!
Az iktatás után öröm volt hallgatni a sok szép szót határon belülről és túlról, de vártam a férjnek-édesapának és a nagy vállalkozás előtt álló feleségnek szóló köszöntést is! Ebben a röpke és nyilvános „bejegyzésben” szeretném pótolni azt, ami ott nem hangzott el: sokan gondolunk rátok így, együtt: Tamásra, Katira és három gyerkőcötökre. Az Úristen adjon mind az ötötöknek lelkesedést és erőt! És az idén is várjuk a találkozást a Mevisz családos táborában!
A többiek nevében is – szeretettel:
Ittzés Szilvi