Kultúrkörök

A Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működő középiskolák kórusainak országos találkozóját rendezték meg az elmúlt hét végén Nyíregyházán. A Luther Márton Kollégium, illetve a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola kétévente ad helyet e programnak, melyet az evangélikus gimnáziumok országos találkozójával (EGOT) váltakozva kívánnak a jövőben is megrendezni. Ezúttal Sopronból, Miskolcról, Békéscsabáról és a fővárosból érkeztek fiatalok. Összesen hét kórus vett részt a találkozón, mintegy százötven taggal.

A kőszegiek betegség miatt voltak kénytelenek lemondani a találkozót, a bonyhádiak iskolai és kollégiumi együttese pedig egy angliai út miatt nem vállalhatta ezt a szereplést. Hiányoztak az orosházi diákok is, de nem csupán adminisztratív értelemben, hanem tényleg…

Nováky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára, a rendezvény ötletgazdája és szervezője mindenkinek a jelenlétét fontosnak tartja; szándéka szerint a nyíregyházi alkalom arra szolgál, hogy ki-ki önbizalmat és erőt merítsen a további munkájához.

Péntek este még közönségként gyűltek az evangélikus általános iskola dísztermébe a kórusok, hogy meghallgassák az Excanto reneszánsz együttes műsorát, szombaton azonban maguk vették birtokba a pódiumot. Előbb a gyorstanulási verseny adott erre módot: egy rövidnek és könnyűnek mondott kórusművet kellett harminc perc alatt színpadképes produkcióvá érlelniük az együtteseknek, hogy aztán Párkai István mester – aki a ma működő hazai kórusvezetők szinte mindegyikének tanára volt – értékelje a teljesítményt. Eszerint a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola kórusának teljesítménye volt a legmeggyőzőbb, a soproni líceum – két évvel ezelőtt legjobbnak bizonyult – kórusa előtt. A harmadik helyről tanúskodó oklevelet a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium vegyes kara vihette haza.

A kórustalálkozó részvevői este meghallgatták a méltán nagy hírű nyíregyházi Cantemus kórus műsorát a Nagytemplomban, majd – ismét a díszteremben – megtartották bemutatkozó hangversenyüket. Párkai mester szerint a találkozó résztvevői idén jobban teljesítettek, mint a két évvel ezelőtti rendezvényen. De ez igazán érthető, ha tudjuk, hogy például a békéscsabai evangélikus gimnázium kórusa – mely egyébként ma már a legnagyobb létszámmal, nyolcvan taggal működik – arra az alkalomra alakult, illetve hogy a házigazda Luther-kollégium csapata is épp csak dolgozni kezdett, s szakmai vezetője se volt még akkoriban.

A házigazdák két éve még csak egyszólamú művel mertek közönség elé lépni, s a gyorstanulási versenyt is csak közönségként élvezték; most már azonban – az azóta „megtalált” karvezető, Vatamány Viktória befektetésének hála – megbízhatóan szól a három szólam. A sokféle iskolában tanuló kollégisták – különféle elfoglaltságaik mellett – nehezen találnak alkalmas időpontot az énekkari próbára, de minden nehézség ellenére most már elmondhatják, hogy színpadi rutinjuk is van.

A miskolci Kossuth-gimnázium és -szakközépiskola kamarakórusát Petrány Mihály vezeti. Igényes műsorválasztás jellemezte nyíregyházi bemutatkozásukat; az idén már nehezebb darabok csendültek fel előadásukban, nagyon muzikálisan.

Lendületes, bátor előadással rukkolt ki az „újszülött” fasori kamarakórus is, Nováky Andrea együttese. Ebben a formációban az idén alakultak, de még csak nem is a tanév elején… Időbe tellett ugyanis, amíg meg tudták fogalmazni a hiányt: ők bizony énekelni szeretnének! Mint ismeretes, a 10. évfolyamot követően megszűnik az énekóra a gimnáziumokban; mivel pedig az órarendi beosztás sajnos nem teszi lehetővé, hogy a 11–12. évfolyamos diákok eljárjanak az intézmény nagykórusának a próbáira, tizenhárman külön kamarakórust alakítottak. Hogy milyen fontos számukra az éneklés, azt hallhatta Nyíregyházán az is, aki a történetüket nem ismeri.

Hasonló előélete van a Deák téri leánykarnak is: esetükben is közösségi igény volt az éneklés, de hogy ennek már három éve, az bizony nem lényegtelen a produkció szempontjából. Kardos Anna tanítványai nagyon nehéz műsorral és kulturált, szép énekléssel hagytak nyomot hallgatóságuk lelkében, különösen Schubert 23. zsoltárával.

A Deák tériek a rendezvényben rejlő legnagyobb lehetőséget, a közös éneklést káprázatosan használták fel: zongorával, rézfúvósokkal megtámogatva dzsesszbe oltották a helyben megtanított 18. századi művet, fergeteges hangulatot varázsoltak Bence Gáborék.

A soproni líceum kórusáról és vezetőjükről, Takács Andreáról először is azt kell leszögezni, hogy nem rettennek meg a kihívásoktól: kárpátaljai koncertútjukról egyenesen a nyíregyházi eseményre jöttek, s mert egyik tanárukat otthon hagyták, a határ túloldalán, Sopronból azért utazott egy tanár Nyíregyházára, hogy a negyvenfős társaság minden tagjára kellő figyelem jusson. Talán ők ajándékozták meg közönségüket a legszebb hangzással; a derű és a fegyelmezett kiállás egyszerre jellemzi az összeszokott társaságot.

A békéscsabaiaknak épp a nagy létszámmal van „gondjuk”. De műsoruk ezt nem árulta el, csupán a karvezetőtől, Kutyejné Ablonczi Katalintól tudhatjuk. Hétről hétre nem tud egyszerre próbálni a nyolcvanfőnyi diákság, mindenki abban az időpontban jelenik meg a kóruspróbán, amelyik beleillik az órarendjébe. A többszólamú darabokat nem is hallják az összkari próbákig, amelyeket csak a fellépések előtt tudnak tartani. Nyíregyházára most ötvenfős csoportjuk érkezett, de komoly elszánás mutatkozik a szervezők részéről, hogy két év múlva a teljes békéscsabai alakulat felsorakozhasson az evangélikus általános iskola dísztermének színpadán.

A rendezvény fő célja végtére is a találkozás, az ismerkedés örömével megajándékozni a résztvevőket – de fontos azt is megtapasztalniuk, hogy a közös éneklés nem ment még ki végképp a divatból, bár manapság már az evangélikus iskolák közül sem mindegyikben működik énekkar. Mint Nováky Andrea fogalmazott, az énekkarba járó fiatalok hovatovább úgy érzik: „Vannak a normális gyerekek, s vagyunk mi, akik énekelni akarunk.”

– Meg kell tapasztalniuk, hogy az ország másik pontján, egy másik iskolában is vannak ugyanolyanok, mint ők! Egyre terjed a merkantilista szemlélet, már nem is csak a szülők, hanem az iskolaigazgatók körében is. Ezért demonstrálni szeretnénk a kultúra mellett, megmutatni, hogy vannak, akik egy egész hétvégét töltenek el boldogan, énekelve.

Mint köztudomású, az idén ünnepeljük Mozart születésének 250., valamint Bartók születésének 125. évfordulóját. A koncerten két együttes is műsorára tűzte darabjaikat, ezzel is emlékezve a különleges jubileumra.

A kórustalálkozó résztvevői vasárnap összkari énekléssel szolgáltak Párkai István vezényletével a nagytemplomi istentiszteleten, valamint az Emmausban, a kertvárosi és a nyírszőlősi gyülekezetben.

Veszprémi Erzsébet

Regionális hozzárendelés: Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség