Élő víz

A KERESZT ÁRNYÉKÁBAN… 5. – Jn 19,38–42

Talán helyesebb és képszerűbb így mondani: aki, illetve akik sírba helyezték őt… De ez az esemény már nem a bámészkodók sokaságából álló tömeghez, a néphez kapcsolódik, hanem csupán egyetlen ember nevéhez fűződik: arimátiai Józseféhez.

Nincs ott, akit megmentett, de nincs ott korábbi segítője sem. A sokat emlegetett nép távolmaradásának oka a közelgő nagy ünnep. Így az asszonyok is későn érkeznek a harmadik napon… Nem a halál közelségének érzése tarthatta távol őket, hiszen másként viszonyultak hozzá, mint a ma élők. A zsoltáríró sem fél a halál árnyékában, bár közelségében jellemző a kilátástalanság, lemondás és reménytelenség. A halál is nagy hatalom, mint a kíváncsiság… Szétszór és összegyűjt.

Elképzelhető, hogy már nem állt a kereszt alatt a nevezetessé vált katonatiszt sem, amikor arimátiai József és segítője, Nikodémus közeledett a kereszthez. Nekik is van „rangjuk”: gazdagok, tiszteletre méltók, „kereső” emberek. Az utóbbi titokban felkereste Jézust, bár hallhatta is őt. Most azonban arimátiai József az, aki elmegy Pilátushoz, és elkéri Jézus testét. A helytartó nem tagadja meg a kérés teljesítését. József tehát készül Jézus temetésére, sírba helyezésére. Csaknem titokban. De amikor jó szándékkal cselekszünk, akkor is adódhatnak utunkon zökkenők…

A „Krisztus-titkolás” – a keresztény ember elhívásának fényében – elsősorban erkölcsi fogyatékosság, gyávaság. Utóbbi képviselői listavezetők a kárhozat útján… Még akkor is, ha vitatott az erkölcs fogalma. A Krisztus-titkolás fájdalmas is. Legjobban Krisztusnak fáj, aki éppen a róla szóló bizonyságtételre szólított és szólít ma is.

Hiába a sír előtt a nehéz kő, hiába a pecsét, a katonák és az őrség, akik elzárják az utat. Megdöbbentő, de Jézus még mélyebbre megy. Oda, ahonnan – úgy tűnik – lehetetlen a szabadulás: a lélek kriptájába. De nem Jézus, hanem a nélküle élők számára lehetetlen…

Így a Krisztus-titkolás lehetetlenség azok számára, akik odafigyelnek szavára és ígéreteire. A többször emlegetett nép, a tömeg számára is. József az ismeretlenségből lépett elő, de a temetés ismertté tette a nevét.

Talán szerénytelenül ugyan, de feltételezhető, hogy így mindannyian – te is, kedves olvasó és én is – világosságra érkezhetünk a húsvéti hírrel: Krisztus feltámadt a halálból!

Mónus László