Keresztutak

Újsághír: A National Geographic Society történetének egyik legfontosabb tudományos beszámolóját hozta nyilvánosságra Washingtonban. A világ legnépszerűbb ismeretterjesztő havi magazinja beszámolt Júdás evangéliumáról. A kézirat csak nemrég vált hozzáférhetővé a tudományos világ számára. Ókori szövegekben szereplő utalásokból a kutatók előtt már régóta ismert volt Júdás evangéliumának létezése. A legkorábbi, Kr. u. 180-ból ismert említés Iréneusztól, a mai Lyon püspökétől származik. A Júdás evangéliumát tartalmazó – három másik kéziratot is magába foglaló – kódexet azonban csak az 1970-es években fedezték fel Egyiptomban, mely ezt követően többször is gazdát cserélt. Előbb Európába, onnan pedig az Egyesült Államokba került, ahol tizenhat évig egy banki széfben tartották. Egy régiségkereskedő 2000 áprilisában megvásárolta, majd 2001 februárjában átadta egy bázeli alapítványnak. Ekkor kezdett hozzá egy stáb a szöveg fordításához és megóvásához egy világszerte ismert koptológus vezetése alatt. A papiruszra írt kopt nyelvű szöveg a 4. században görögből készült fordítás, és a megfejtett szöveg a közreadók szerint új megvilágításba helyezi Júdás alakját.

Ritkán van arra példa, hogy teológiai szakkérdésekről bőséges terjedelemben és szinte egymással versengve számolnak be világi sajtóorgánumok. A nagyhét küszöbén ennek lehettünk tanúi. A fokozott érdeklődés azonban lényegében most sem a Szentírásnak vagy valamely ünnepnek szól: az újságírók szenzációt szimatolnak. Júdás, Jézus tragikus sorsú tanítványa a maga titokzatos sorsával mindig is izgatta a közvélemény formálóinak fantáziáját.

Néhány hónappal ezelőtt már felröppent az állítólagos hír, hogy maga a Vatikán is napirendre kívánja tűzni Júdás rehabilitálásának, sőt szentté avatásának tervét. Aztán, ahogy az lenni szokott, kiderült, hogy lényegesen kevesebbről van szó: egy római katolikus teológus csupán azt vetette fel, hogy Júdás személyét meg kell tisztítani az évszázadok során rárakódott zsidóellenes képzettársításoktól.

E mögött a szándék mögött pedig az a kétségtelenül helyes felismerés áll, hogy különféle értelmezésekben gyakran öszszekapcsolódott a zsidóság és Júdás. Az ókortól kezdve sokan azt vallották, hogy Júdás és a zsidók ugyanúgy elárulták Jézust, ezért a kárhozat sorsában is osztozniuk kell. Ez az antijudaista szemlélet érhető tetten számos középkori passiójátékban. Az is kétségtelen, hogy „az áruló tanítvány” kezdettől fogva kedvelt képzőművészeti téma, valamint hogy sorsa számos író fantáziáját is megihlette. E fikciós ábrázolásoknak is köszönhetően Jézus tizenkettedik tanítványának ma igen sokféle, a Bibliával nehezen összeegyeztethető arca jelenik meg a nyilvánosság előtt.

Júdás evangéliumát, amely a napokban kerül nyilvánosságra, még nem ismerhetjük, de az előzetes közlemények alapján valószínűsíthető, hogy benne az áruló nem mint ősgonosz jelenik meg, hanem mint szenvedélyes igazságkereső, aki tettét egyenesen Jézus parancsára hajtja végre. Ilyen formában pedig személye nem a gonoszság, hanem a Mestere iránti szeretet és engedelmesség megtestesítője lesz.

Az összehangolt médiakampány most ráirányítja a figyelmet erre a valóban titokzatos sorsú tanítványra. Jó azonban tudni, hogy számos korábbi megközelítésben is megismerhettük már Júdás emberi arcát. Egyik következő lapszámunkban jó néhányat bemutatunk majd ezekből a törekvésekből, amelyek az első századok apokrif műveitől középkori zsidó pamfleten keresztül a legújabb kori rockoperáig terjednek.

A National Geographic által közölt Júdás-evangéliumot még meg kell ismernünk. Talán eszméltető, talán provokatív olvasmány lesz. Az előzetes közlemények alapján azonban nem tűnik túl kockázatosnak a megállapítás: az ott kiábrázolódó Júdás-kép korántsem helyezi új alapokra a bibliakutatást. Tanúi lehetünk viszont annak a – lélektanilag talán érthető – emberi szándéknak, hogy az utókor magyarázatot találjon a hűség és hűtlenség, a tanítványság és árulás örök kérdéseire.

Nagyhét és húsvét idején egyet leszögezhetünk: nem tudjuk pontosan, mi is „Júdás evangéliuma”, ismerjük viszont a Jézus Krisztusban megjelenő és testet öltő evangéliumot. Ez a jó hír így hangzik: ő meghalt bűneinkért, és feltámadt megigazulásunkra. Számunkra ez az evangélium jelenti a tájékozódási pontot.

Fabiny Tamás