Kultúrkörök

„Hímes tojás légyen tizenkét pár készen…” A húsvéthétfőn locsolóvers helyett énekelendő népdal részlete és hímes tojások óriási képe csalogatja a nézelődőket – elsősorban a gyermekeket és a turistákat – a múzeum új időszaki kiállítására.

A tojás mint az élet kezdetének jelképe mélyen, pogány hagyományokban gyökerezik. Elég akár a Kalevalának a világ keletkezését elbeszélő mítoszára gondolni, vagy arra, hogy avar sírleletek között is találhatók díszített tojáshéjak. A kereszténység is megtalálta kapcsolódási pontját a tavaszi „tojáskultuszhoz”. Az új élet kezdete és a természet újjászületése, a feltámadás csodája és a növényvilág megújulása bennünk, késői utódokban is összefonódik. Nem véletlen, hogy a középkori festők a télen földben pihenő, látszólag halott, majd tavasszal szinte a semmiből új életre ébredő hagymás növényekben Krisztus szimbólumát látták. Reneszánsz festményeken a tojás is a feltámadásra utal. Zártságával és kemény héjával a sziklasírra emlékeztet, amelyet belülről mégis megrepeszt az élet…

Csoda-e, ha a tojásfestés, a tojáshímzés a népművészetnek az az ága, amely ma is él városon, falun egyaránt, szerves része napjainkban is a húsvéthoz kapcsolódó hagyományoknak? (Sőt, mondhatni, népi iparművészeti ággá fejlődött, hiszen a turisták kedvéért egész évben lehet vásárolni kifújt, megfestett tojásokat, sőt fából, féldrágakőből, porcelánból készült tojásszerű tárgyakat is. Nem beszélve az édességipar nagy üzletéről, a meglepetés-csecsebecsét rejtő, finom csokitojásról…)

Az időszaki kiállítás anyaga a Zengővárkonyban állandó helyet kapott Míves Tojás Gyűjteményből származik. A mindössze hat éve látogatható intézmény elsősorban a Kárpát-medencéből, de Európa, Ázsia más területeiről is gyűjti a míves tojásokat. Annak köszönhetően, hogy népművészek sora dolgozik ma is a gyűjteménynek, számos vendégkiállítást rendeznek itthon és külföldön egyaránt. A tojásokat általában tájegységenként, készítőik vagy az alkalmazott technika szerinti csoportosításban mutatják be.

A tojáshímzés eszköztára – a pici méret ellenére – hallatlanul gazdag. Az úgynevezett viaszlevonatos tojásokra írókával viszik fel a minta szerint a folyékony méhviaszt, s ezt a felületet a festékréteg nem fogja be. A karcolt, gravírozott tojások úgy készülnek, hogy az egyenletesen megfestett tojás héjáról visszakaparják a festéket. Vannak viasz-, illetve szalmarátétes tojások, áttört tojások, pingáltak, sőt patkoltak is. A technikák ötvözésének és a motívumok gazdagságának ma már csak az alkotók ügyessége, fantáziája és türelme szab határt.

A kiállításon érdemes elidőzni egy-egy szebb darabnál, megpróbálni megfejteni tavaszt, újjászületést, életet vagy evangéliumot hordozó üzenetét – akár az alábbi, Andrásfalván fennmaradt 19. századi mondóka szellemében.

Én kis morzsa, gyenge rózsa, gyenge dejákocska,

Én most jöttem hírmondani, Krisztus királyt hirdetni.

Váccsák meg lejánnyikot egy szép piros tojásval,

Mind Krisztus megváltotta széjes e világot vérivel.

Z. Zs.