Kultúrkörök

Istent dicsérő művészet Tóthné Gaál Zsuzsa művészete. Nemcsak azért, mert munkáinak jó része templomok oltárait díszíti, hanem azért is, mert „világi” témái és az általa használt színek változatossága is a teremtett világ harmóniáját, Isten csodálatos bölcsességgel megalkotott mindenségét törekszenek visszaadni a szövés, a természetes gyapjú, a saját festésű fonal művészi alkalmazásával.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor a miskolci püspökiktatás közvetítésén egy-egy pillanatra szemembe ötlött az oltár- és szószékterítő. A fehér és piros kombinációja, a különböző piros árnyalatok használata a Szentlélek áradását fejezi ki, hiszen a piros oltárterítőt pünkösdkor és az egyház örömünnepein szoktuk feltenni.

Időrendben sorolva a kelenföldi, a farkasréti, a miskolci, a bokodi, a bakonycsernyei, az oroszlányi, a dunaújvárosi és az Szilágyi Erzsébet fasori gyülekezet örvendezhet Tóthné Gaál Zsuzsa munkáinak. „A bokodi falikép ábrázolja a Jelenések könyvében megjelenő Bárányt, hogy a keresztények ne csak a keresztig lássanak!” – kérte a művészt a megboldogult Simonfay Ferenc, a gyülekezet lelkésze. A szövött csíkok mozgalmas elhelyezése az áradó vízre, az élet vizére emlékeztet.

A legutolsó érdekes megoldású munka a pesterzsébeti templomban fejezi ki a böjt és az advent hasonló mondanivalóját, a bűnbánat színében elhelyezett fehér töviskoszorú és mécses ragyogásával (képünkön). Mennyi ötlet és alázat kellett ezek megformálásához! Ötlet, hogy legyen mindegyikben valami egyéni, és alázat, hogy ne engedjen a művész a kísértésnek, hanem Isten szavát adja tovább a textilen keresztül is. Mert az oltárterítő nem dekoráció, hanem prédikáció. A színeknek és a szimbólumoknak jelentésük, jelentőségük van.

Elnéztem a miskolci istentiszteleten a szebbnél szebb stólákat. Örültem, hogy milyen sokan készek felvenni „Jézus igáját”. Elképzeltem, hogy szövötten is milyen praktikus, tartós és szép lenne a lelkészek Luther-kabátján a stóla. Lehet, hogy Tóthné Gaál Zsuzsa művészi fantáziáját is megindítaná?

Milyen csodálatos, hogy ilyen sokféle módon dicsérhetjük Istenünket! Kezünk munkája éppúgy áldhatja őt, mint a szó, a muzsika, a szeretet cselekedetei. Hogy mindenki az által a tehetség által végezhet istentiszteletet, amelyet tőle kapott. Amellett, hogy a művésznő mint hittantanár és gyermekbibliakör-vezető is szolgál a kelenföldi gyülekezetben, és szavaival is bizonyságot tesz Isten szeretetéről, textilművészként is örömet szerez munkáival – akár templomokban, akár kiállítóhelyeken találkozunk velük.

Bencze Imréné