Cantate

Cantate – Új sorozatunk elé

Cantate Domino canticum novum – kezdődik a 149. zsoltár, vagyis: „Énekeljetek az Úrnak új éneket…! Ezzel a buzdítással köszöntjük az Olvasót abból az alkalomból, hogy új rovat bontogatja szárnyait az Evangélikus Élet hasábjain. Hosszú éveken keresztül mindig az istentiszteletet érintő gondolatokat találtak ezen az oldalon. Most a Cantate elnevezésű rovat veszi át a stafétabotot a Liturgikus saroktól.

Szándékaink szerint az érdeklődők igen változatos tematikájú cikkekkel találkozhatnak majd, amelyek mind énekléssel kapcsolatos témákat dolgoznak fel. Olvashatnak az istentiszteleti és gyülekezeti éneklés helyéről, jelentőségéről, különböző módjairól. Találkozhatnak olyan cikkekkel, amelyek énekeskönyvünket veszik szemügyre: bemutatják a kötet felépítését, szerkezetét. Lesznek olyan írások, amelyek egy-egy történeti korszak vagy ünnep fontos énekeit veszik sorra, hozzák közelebb hozzánk.

Az elméletibb témák mellett a gyakorlati megközelítés sem szorul háttérbe. Szó lesz arról, mit és hogyan énekeljünk gyülekezeti vagy más csoportokban; hogy különböző alkalmakra milyen stílusú zene való, illetve nem való. Beszámolókat olvashatnak – az ott dolgozók tollából – az egyházi iskolákban vagy más intézményekben folyó zenei munkáról is. E témák között személyes vallomások is megjelennek arról, kinek milyen élményei vannak az egyházzenével, az istentisztelettel kapcsolatban.

Tudatos törekvésünk, hogy olyan fiatal szakembereket is bevonjunk a rovat munkájába, akik eddig nem szólaltak meg az Evangélikus Életben. Szerencsére volt kik közül válogatni: az evangélikusok országos számarányát messze meghaladja főiskolai és egyetemi végzettségű egyházzenészeink, munkájukat igényesen végző kántoraink száma. Számukra új – és remélhetőleg inspiráló – ez a helyzet: eddig nemigen voltak rákényszerítve arra, hogy egy-egy témáról röviden, közérthetően, népszerűsítő jelleggel, a nyilvános megjelenés megkívánta igényességgel írjanak. Természetesen nem maradhatnak ki a sorból az idősebb generáció szakemberei sem; az ő szerteágazó tudásukra és tapasztalataikra igen nagy szükségünk van!

A rovat célja, hogy énekléssel, egyházzenével kapcsolatos fogalmakat, ismereteket tisztázzon, gondolatokat, véleményeket, élményeket tegyen közzé. Szeretnénk a közömbösökben kedvet ébreszteni, a félénkeket bátorítani, a tájékozottakat még tágabb látókörűvé tenni.

Az istentiszteleti zene természetesen nem független jelenség: terét, kibontakozási lehetőségeit a liturgia szabja meg. Ezért többszörösen is szerencsés, hogy a Liturgikus sarok után szólalhatunk meg e hasábokon. Világossá teszi ugyanis azt, hogy hol a zene helye a keresztény istentiszteletben.

Lássuk, Luther Márton hogyan gondolkodik erről. Az ő felfogásában a zene elsősorban creatura, tehát Isten teremtménye, és csak másodsorban művészet. Minden művészetet, de különösképpen a zenét annak a szolgálatában szeretné látni, aki azt teremtette és nekünk adta. Csak akkor látja értelmét, ha nem csupán érzékeinkre ható, gyönyörködtető dolog, hanem Krisztusra vonatkozik, a megváltás fölötti örömöt hirdeti – írja a Babst-énekeskönyv előszavában. E gondolat hatására alakult ki az evangélikus gyülekezeti ének és egyházzene igehirdető karaktere, amely egyedülálló a keresztény felekezetek között.

E mérce segítsen minket abban, hogy minden elénk kerülő témával a megfelelő módon és súllyal tudjunk foglalkozni! Kérjük is Olvasóinkat: megjegyzéseikkel, esetleges témajavaslataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy ismét igaz lehessen: az evangélikus egyház éneklő egyház!

„Dicsérjétek az Urat!” – a már idézett 149. zsoltár utolsó versével hívja és várja Önöket e helyre a következő hetekben-hónapokban a rovat felelőse:

Ecsedi Zsuzsa