Egyházunk egy-két hete

Gyülekezeti szolgálatra felkészítő alkalmat tartottak megválasztott és újraválasztott tisztségviselők számára április 8-án a gyúrói evangélikus templomban. Az összejövetelen Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese Szolgálat Krisztusban címmel tartott előadást, majd a jelenlévők a gyülekezeti teremben megbeszélték a hallottakat. A rendezvény végeztével a helyi lelkész, Süller Zsolt, valamint néhány résztvevő válaszolt a kérdéseimre.

– Mi ösztönözte arra, hogy megszervezze ezt az alkalmat?

–Az egyházunkban zajló általános tisztújítás csupán részben motivált – mondja Süller Zsolt. – A másik ok az volt, hogy gyülekezetünk nem sokkal ezelőtt lett társult egyházközséggé. Szerettem volna, ha ebben az új helyzetben a régi és az új tisztségviselők tisztábban látják feladataikat, ha erősödik köztük az összetartás. Ezenkívül úgy éreztem, hogy fiatal lelkészként nekem is szükségem van még arra, hogy meghallgassam, mit mond esperes úr az egyházi szolgálatokról, és hogy tanuljak mindabból, ami itt elhangzik.

– Ha jól tudom, már negyedszázada tölt be presbiteri tisztséget, mégis nagy odafigyeléssel hallgatta az előadást. Mit jelent az Ön számára ez a szolgálat?

– Sok örömmel és sok gonddal jár. Nagy a felelősség. Ha néha kicsit fáradt vagyok is, nagyon jólesik, hogy gondolnak rám, számolnak velem, és kikérik a tanácsomat. Szeretném átadni a tapasztalataimat a fiataloknak.

– Fiatalon lett egyházközségi testületi tag. Hogy éli meg, hogy presbiteri teendőket bíztak Önre?

– Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megválasztottak. Tulajdonképpen velem folytatódik a családi hagyomány, hiszen már a nagyszüleim is presbiterek voltak. Abban biztos vagyok, hogy amint egykor nekik, úgy most nekünk, nekem is akad bőven tennivalóm. Gyülekezetünkben sok elvégzendő munka van: a lelki építkezés mellett például a szó szoros értelmében vett felújítási munkák várnak ránk.

– A most első ízben megválasztott presbiterek egyikeként milyen útmutatást visz magával a mai alkalomról?

– Az a mondat maradt meg bennem, hogy mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk feladatát. Velem együtt öt fiatalt választottak be a testületbe, és a többiek nevében is mondhatom, tervekkel és ötletekkel tele – gondolok itt például a pályázatfigyelésre – kezdünk neki a munkának. Hiszem, hogy az idősebbek nem bánják meg, hogy bizalmat szavaztak nekünk.

– Az előadáson elhangzottakból mit épít be szolgálatába?

– A hallottak emlékeztetettek egy nagyon fontos dologra, amelyet nem lehet elégszer ismételni. Nevezetesen arra, hogy míg az egyházszervezet alulról felfelé építkezik, tehát embertől indul, és Isten felé halad, addig a szolgálat felülről lefelé, tehát Istenből kiindulva kell, hogy történjen. Kinek-kinek ebben a kontextusban kell látnia a feladatát.

– Elárulta, hogy Ön nem a megválasztott tisztségviselők egyike, „csupán” érdeklődőként vett részt az összejövetelen. Hogy érezte magát, és mit visz haza az elhangzottakból?

– Nagyon jól, örülök, hogy itt lehettem. Nem is volt kérdés, hogy eljöjjek-e, hiszen a gyülekezet az életünk része. A férjem a nyolcvanas évek végétől kezdve látta el a felügyelői feladatokat, én pedig szívesen segítettem neki mindenben, amiben csak tudtam. Ma este az elmondottakból azt szűrtem le, hogy miközben ki-ki a maga helyén végzi a szolgálatát, az esetleg adódó problémákat testvéri módon kell megoldani, nem szabad megsértődni, aztán pedig erre hivatkozva abbahagyni a munkát… Ez lenne a legegyszerűbb; de a mi dolgunk az, hogy szívvel-lélekkel, jó lelkiismerettel tegyük azt, és ami Isten előtt kedves, és keressük gyülekezetünk javát.

– gazdag –