Gyermekvár

Albert és Pongrác lovag várkereső kalandjainak a végéhez értünk. Akik eddig megfejtették a feladatokat, és elküldték a helyes megoldásokat, azoknak már csak egy matricadarab hiányzik a várból. De még most sem késő elküldeni a hiányzó megfejtéseket, mert a próba teljesítéséért járó várdarabkát mindenki megkaphatja. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztőssége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

A két lovag sok hónappal ezelőtt indult útnak, hogy Szakáll király parancsára megkeresse a Tudás erdejében levő várat. Tudták, hogy nyolc próbát kell kiállniuk, amíg rálelnek a királyi örökségre. Ha emlékeztek, Könyvmoly könyvtáros találta meg azt a kódexet, amely említést tesz a várról, és leírja a feladatokat. Sajnos a könyvből lakmározó egerek az út során sokszor megnehezítették a két nemes lovag feladatát azzal, hogy a megrágott lapokon nem lehetett rendesen elolvasni a teljesítendő próbák leírását. De nem véletlenül küldte Szakáll király a két legügyesebb lovagját! Nem volt előttük az út során legyőzhetetlen akadály!

Ők is nagyon élvezték a várfelfedező túrát, és azt is kezdték érteni, miért hívják a Tudás erdejének úti céljuk helyét.

– Annyi mindent tanultunk ez alatt az út alatt, hogy a sok tudás szinte egy erdőnyit tesz ki! – kiáltotta büszkén társának Pongrác.

– Úgy bizony! – helyeselt Albert lovag. – És még előttünk áll az utolsó feladat… De nézd csak, Pongrác barátom! Az ott a távolban nem egy erdőnek néz ki?

– Bizony, igazad lehet, nemes Albert! Juhé! Akkor mindjárt megérkezünk! Meg is nézem gyorsan, mit ír a kódex. Amint elérjük a Sárgasziromvirágfát, egy szivárvány fog átívelni az égbolton. Egyik vége a virágfánál lesz, a másik pedig a várnál. Nem fogunk eltévedni, mert a szivárvány alatt haladva pont a várnál kötünk ki.

– Jaj de jó, hogy éppen Isten szövetségének a jele vezet majd minket! Noé idejében az özönvíz után az Úr ezzel a jellel erősítette meg, hogy nem fogja többé özönvízzel elpusztítani a földet. Csak azt nem értem, hogy pontosan mi a nyolcadik próba.

– Hát igen. Van itt még egy mondat. Nagy szerencse, hogy az egerek ezt nem rágták meg, mert akkor bizony pont az utolsó feladatnál bukhattunk volna el. Szóval: amint a Sárgasziromvirágfához érünk, azonnal fel kell sorolnunk helyes sorrendben a szivárvány színeit. Ugyanis először csak színtelenül jelenik meg nekünk ez a csodaív. De ahogy kimondjuk a színeket, úgy válik a szivárvány is láthatóvá. Ha nem mondjuk ki azonnal őket, vagy ha tévesztünk, akkor az ív láthatatlan marad, az erdőhöz és a várhoz vezető utat pedig egy áthatolhatatlan tövisbokor-rengeteg növi be. Akkor pedig szégyenszemre fordulhatunk vissza jelenteni Szakáll királynak, hogy nem jártunk sikerrel.

– Ó, hát ez nagyon könnyű feladat lesz! Hiszen ki ne tudná a szivárvány színeit akár álmából keltve is felsorolni?! Menjünk, siessünk, hogy minél előbb odaérjünk a virágfához!

Ezzel a lovagok megsarkantyúzták lovukat, és odavágtattak a szivárványív kezdetéhez. Amint felsorolták a színeket, az égbolton felfénylett a szövetség szimbóluma. Ez pedig – ahogy a kódex is írta – elvezette őket a várhoz.