Evangélikusok

Evangélikus énekeskönyvünkben három ének található Anders Frostensontól: „Még csak rügy fakad a fákon…” (329); „Nem látták benned, csak az ács fiát” (393); „Átölel minket jóságod, Teremtőnk…” (556) A neves svéd énekszövegíró 1906. április 23-án született a dél-svédországi Killebergben. Századik születésnapját azonban már nem élhette meg, mert ez év február 4-én teremtő Ura hazahívta őt.

A lundi egyetemen nyelveket, irodalmat és teológiát tanult. 1928-ban diplomát szerzett angol, valamint szláv nyelvekből, illetve filozófiából, 1932-ben pedig teológiából is. Ebben az évben szentelték fel a Svéd Evangélikus Egyház lelkészévé. Néhány évig a stockholmi Gustav Vasa gyülekezetben szolgált, majd a lovöi hívek pásztora volt egészen 1971-ig, nyugdíjazásáig. E szolgálatai mellett 1955-től a stockholmi Drottningsholm királyi kastély udvari prédikátoraként is működött.

Anders Frostenson jól kamatoztatta sokoldalú irodalmi tehetségét. Öt verseskötetéből az első – mely világi témájú verseket tartalmaz – 1931-ben jelent meg. Kiadott áhítatos és gyermekek számára íródott könyveket is. Igen termékeny énekszövegíró volt: több mint hatszáz éneket írt vagy fordított le. Munkásságának legjelentősebb és maradandó értékű mozzanata a Svéd Evangélikus Egyház énekeskönyveinek létrejöttében való tevékenykedése. Az 1937-ben kiadott énekeskönyvben kilenc énekkel szerepel, az 1986-ban megjelent énekeskönyv hétszáz énekéből pedig száznegyvenhat az ő szerzeménye, illetve átdolgozása, fordítása. Ez utóbbi kötet szerkesztőbizottságában aktívan közreműködött.

Frostenson arra törekedett, hogy egyszerű és jól énekelhető szövegeket írjon. Számos alkotása igen közkedvelt. Ezek közül a legismertebb az „Átölel minket jóságod, Teremtőnk…” kezdetű.

Az általa létrehozott alapítvány, az AF-Stiftelsen célja egyrészt elősegíteni a himnológia tudományágának a fejlődését, másrészt új énekekkel kapcsolatos kérdések tisztázásával továbbvinni a megkezdett munkát.

A 20. század második felétől igen aktívak voltak a svéd énekszöveg- és dallamszerzők: sikerült teljesen megújítaniuk és emberi közelségbe hozniuk az énekeket. Anders Frostenson volt a fő motorja ennek a megújulási folyamatnak, mely napjainkban is igen élénk: több énekíró jelentkezik újabb és újabb énekekkel. Közülük a legjelentősebb Ylva Eggehorn (1950-ben született), valamint Per Harling (1948-ban született); utóbbi az énekei dallamát is maga szerzi. Ebbe a folyamatba illeszkedik, hogy a Svéd Evangélikus Egyház 1994-ben százhuszonhárom énekből álló melléklettel egészítette ki énekeskönyvét, a kilenc egyház (adventista, baptista, metodista, református stb.) által kiadott ökumenikus énekeskönyvet pedig 2003-ban bővítették ki nyolcvannégy új énekkel.

Az említett énekeket az igazi ökumenizmus szellemében nem csupán a Svéd Evangélikus Egyház, hanem a többi keresztény egyház is használja. Példaként említhetjük, hogy a kilenc egyház közös énekeskönyvében Anders Frostenson száznégy éneke szerepel. Még egy példa: Svédországban tizenöt keresztény egyháznak – a katolikustól kezdve a pünkösdistáig – közös az első háromszázhuszonöt éneke, és ezek között Frostensontól ötvenkét ének található. Örvendetes lenne, ha a magyarországi keresztény egyházak is valóban egységes, közös fordítású énekkinccsel magasztalnák Istent.

Anders Frostenson maradandót alkotott, Istentől kapott tehetségével hűségesen és alázattal szolgálta Urát. Emléke legyen áldott!

Tóth Lajos (Malmö)