Keresztény szemmel

A miskolci püspökiktatást kísérő jelentős társadalmi és egyházi érdeklődés megerősítette azt a véleményt, hogy ha a trianoni határok közé szorult egyházunk mérete nem is, de programja, missziói küldetése indokolja a három egyházkerületes, hárompüspökös struktúrát. Jól kell élni vele egy magát demokratikusnak valló, de a hierarchiára szocializálódott társadalomban.

Március 25-én az ízig-vérig értelmiségit köszönthettem az Északi Egyházkerület új püspökében, aki gyülekezeti lelkészi helytállása mellett teológiai tanárként és médiaszakemberként is rangot szerzett. Nagy adomány, ha mindig azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. A püspöknek vezetőként ez már nem adatik meg. Olykor vállalni kell a nemszeretem feladatokat is.

Azt kívántam dr. Fabiny Tamásnak, hogy püspökként is maradjon meg lelkésznek, teológusnak, médiamunkásnak, és őrizze meg a humorát, amelyből az iktatás során is ízelítőt adott. Az egyházban is szükségünk van a humorra. És köszöntöttem nemzedékem, az idősebbek – többek között a püspök szüleinek – nemzedéke nevében, akik az elmúlt fél évszázadban szolgáltunk az egyházban. Büszkeségünkről, bizalmunkról, szeretetünkről biztosítottam.

A számos további gondolat közül, amelyek a rövidség okán szükségszerűen kimaradtak köszöntőmből, itt említek hármat. A feleséget és a gyermekeket, a családot, amely együtt fejlődött a lelkipásztor munkás életével. Szívesen szóltam volna néhány szót továbbá az egykori ifjú öttusázóról, a sportemberről, akinek alkata ma is idézi a fizikai felkészültséget, teljesítőképességet. Felelősek vagyunk testünkért, egészségünkért. És végül kimaradt – de ezt még, úgy vélem, többször fogjuk boncolgatni – a legáltalánosabb üzenet. A most felállt püspöki kar mindhárom tagja a 21. század egyházvezetője. A természetes kontinuitás érvényesül, de nem terheli őket a múlt, éppenséggel a jelen és a jövő kell, hogy meghatározza a lépéseiket. Annál is inkább, mert alig vitatható, hogy új gondolkodást, új megközelítéseket, nyitottságot igényel az ősi evangéliumnak a lutheri teológia alapján a ma és a holnap társadalmában való hirdetése.

Elsőként a távozó püspöknek, D. Szebik Imrének fejeztem ki köszönetemet türelmes, hűséges egyházépítő szolgálatáért. Kiegészítésül megjegyzem: még nem találtuk meg a természetes rendjét, útját annak, hogy miként tudjuk a törvényben megszabott korhatárt elérő püspökök tudását, tapasztalatait a közösség javára kamatoztatni a továbbiakban. Szükséges, egészséges dolog a nemzedékváltás, de egy okos intézményrendszer az előző nemzedék értékeit megbecsüli, tapasztalatait felhasználja.

Őszintén remélem, hogy a békétlen magyar társadalomban sokan meghallották a lutheránus püspökiktatásnak a belső egyházi jelentőségét meghaladó, sajátos, közvetett üzenetét. Az országgyűlési választási kampány finisében lebonyolított esemény, melyet a média is méltó módon tálalt, mentes volt mindennemű aktuálpolitikától. Így is lehet. A kereszténység egyetemessége, egzisztenciális üzenete jutott érvényre, Jézus Krisztusról szólt az iktatás. Távol minden kisstílű napi érdektől.

Amúgy is örvendetes (és talán a mi korábbi egyházi magatartásunk is szerepet játszik ebben), hogy a választási kampányban – a múlttal összevetve – kevésbé vették elő a pártok az úgynevezett egyházi kártyát. Ritkábbak voltak az egyházakat érintő megnyilatkozások. Ezekre azért sem reagálunk, mert lehetetlen lenne politikai áthallások nélkül elvek mellett állást foglalni. De felfogásunknak megfelelően – az egyháznak erős a közéleti felelőssége – a választások után visszatérünk a kampány egyházakat érintő témáira, a püspökiktatás jó hangulatot teremtő hátterével.

Frenkl Róbert országos felügyelő