Egyházunk egy-két hete

A papíron mindössze százhúsz lelket számláló tapolcafői evangélikus gyülekezet méltán ünnepelhetett május 6-án, szombaton, hiszen nagy munka befejezéséért adtak hálát Istennek: sikerült külsőleg felújítaniuk templomukat. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János elnök-püspök hirdette az igét.

A felújítás négy és fél milliós összköltségéhez a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület másfél millió, Pápa város önkormányzata pedig egymillió forinttal járult hozzá. A fennmaradó összeget a gyülekezet saját erőből teremtette elő; a gyűjtés során a katolikus és a református hívek is adakoztak.

Az elmúlt években Tapolcafő református és katolikus templomát is renoválták, ezért merült fel az igény az evangélikus hívekben is arra, hogy a Pápa közelében fekvő falu harmadik ékköve is megszépüljön. A kívánság hamarosan sürgető szükséggé vált, mert kiderült, hogy az evangélikus templomnak nemcsak a vakolata mállik, hanem – ami ennél sokkal drámaibb – a tornya is rossz állapotban van. Sőt a torony keresztjét már csupán a saját súlya tartja a helyén. Az érdemi munka novemberben kezdődött, és mivel az időjárás kegyes volt az építőkhöz, a közvetlen veszélyt hamarosan sikerült elhárítaniuk.

Ittzés János püspök Zsolt 118,17.28–29 alapján prédikált. Reformátorunk, Luther Márton egyik kedves zsoltára volt ez az ige; utolsó két versét nyomtatták az ünnepi meghívóra. „A hála érzése nem magunkkal hozott dolog, hanem tanulni kell” – kezdte igehirdetését Ittzés János. „Meg tudjuk-e tanulni? Hiszen a mai világ éppen nem erről szól. A templom tanítani akar bennünket. Tanítani alázatra és Isten iránti hálára. Tanítani arra, hogy felismerjük: minden, amit kapunk, Isten ajándéka. Isten azért engedte megújítani ezt a templomot is, hogy legyen egy hely, ahol minden hívő alázatos szívvel tud bizonyságot tenni, és fennen hirdetheti: adjatok hálát Istennek, mert jó, mert örökké tart szeretete” – hívta föl a jelenlévők figyelmét a püspök.

A hálaadó istentiszteletet követő díszközgyűlésen Görög Zoltán, a gyülekezet lelkésze ismertette a templomtatarozás menetét, majd hálája és köszönete jeléül emléklapokat adott át azoknak, akik a legtöbbet tették a munka sikeres befejezéséért. A gyülekezet ünnepét a helyi Forrás énekkar szolgálata tette még meghittebbé.

Kiss Miklós