Cantate
Gyakorlati alkalmazás 1.
Hogyan használjuk énekeskönyvünket?
Mostantól kezdve néhány hétig tapasztalt egyházzenészek osztják meg velünk az énekeskönyv használatára vonatkozó gyakorlati tanácsaikat, illetve énektanítással kapcsolatos személyes élményeiket. (E. Zs. rovatgazda)
A gyülekezeti énekeskönyv használata – mint maga az énekeskönyv is – igen sokrétű. Pontosabban: sokrétű lehet.
Az énekek és számos stílusrétegük már önmagukban is sok lehetőséget kínálnak. S akkor még nem is szóltam az énekeskönyv egyéb részeiről: zsoltárok, imádságok, istentiszteleti rendek, egyházi szimbólumok és a talán unalmasnak ítélt név- és egyéb mutatók (korántsem azok!). Én úgy gondolom, hogy bár nyilván lehet kritizálni a jelenlegi énekeskönyvet, és valami még ennél is jobbra törekedni, inkább ennek a még alaposabb megismerése lenne az elsődleges cél.
A gyülekezeti munkában és a tanítás során is sokszor szembesülök azzal, mennyire nem vagyunk tisztában vele, hogy milyen gazdag kincsestárat kínál nekünk egy énekeskönyv. Még templomba rendszeresen járó gyülekezeti tagok között is hétről hétre tapasztalom a „rácsodálkozást”. „Jé! Ezt még nem is ismertem!” „Milyen sokat jelentettek nekem ezek a sorok (dallamok)!”
A sorozat következő cikkeiben az énekeskönyvnek a speciális alkalmakkor való felhasználási lehetőségeiről fogunk olvasni. Én most csak két fő területet említenék: az egyéni és a közösségi használatot. Az egyéni használat során magunk maradunk, magunk számára keresünk egyéni elcsendesedési lehetőségeket. Az énekeskönyv-szerkesztők az énekeskönyvek szerkezetének megformálásakor ezeket a szempontokat is szem előtt tartották.
A közösségi használat során a közösség vezetője dönti el, hogy mit és mikor használjunk. Ez ideális esetben lelkész és kántor szoros együttműködését jelenti! Az énekeket tekinthetjük dallam és szöveg egységének, de nagyon hasznos lehet csak a szövegek olvasása is. Konkrétan: egy-egy ének több verséből nem mindig mindet kellene tekintenünk; nem haszontalan az a gyakorlat, ha az egyes alkalmakon csak egy-egy verset ragadunk ki, ezzel nagyobb egységre törekedve az igei mondanivalót illetően.
Ne felejtsük, az énekek maguk – bár sok általános tartalmat hordoznak – legtöbbször konkrét élethelyzetekben születtek. Így kiválóan alkalmasak arra, hogy például prédikációs alapanyagnak tekintsük őket. Még nem eléggé elterjedt gyakorlat a hazai egyházban az énekprédikáció (Liedpredigt), illetve az egyes versek vagy éppen egy-egy dallam alapján tartott meditáció.
Az egyházi esztendő különböző alkalmaira készülve szintén hasznos lehet, ha arra is gondolunk, hogy mit énekeljünk. Hosszabb-rövidebb időre előre el is lehet tervezni ezt. Megszületett az istentiszteletekre vonatkozó énekrendjavaslat – jó lenne minél szélesebb körben élni is vele! A kört azonban ki lehet tágítani az egyéb alkalmakra is. Az esetlegesség helyébe „vezérfonal” kerülne, amely segítheti az elmélyülést, erősítheti az igei mondanivalót és annak egyéni életünkre, mindennapi küzdelmeinkre és örömeinkre gyakorolt hatását.
A gyerekekkel való munkában szintén jó, ha rövidebb egységeket veszünk, akár csak egyetlen énekverset vagy egy vers egyetlen sorát. A gyerekóra „aranymondásai” mellett ezeket is lehet tanítani, esetleg rávezetve őket igés lapra is. Gyerekek esetében különösen lényeges az állandó ismétlés, felelevenítés, visszautalás. De ugyanígy igaz ez a felnőttekre is!
Sokszor hangoztatott nézet, hogy a gyülekezeti énekek elavultak, a felnövekvő generációk nem szívesen veszik a kezükbe őket. Én nem így gondolom. Merjük kézbe venni az énekeskönyvet! S merjük mások kezébe is adni! Nyitott szívvel, érdeklődően, „kereső” lélekkel. Minden egyházi esztendőben és mindennap új módon lehet közelíteni az énekeskönyv anyagához. Buzgón forgatva, olvasgatva, keresve egyéni és közösségi életünk mai gondjaihoz, feladataihoz, ünnepeihez a megfelelő zenei mondanivalót a múltból, hogy általa a jelen épüljön! Hiszen az ének: imádság.
Kinczler Zsuzsanna