A hét témája

A Magyar Rádió az első és egyetlen munkahelyem, ahol negyvenhárom év alatt voltam bemondó, sportriporter, sportszerkesztőség-vezető, a Petőfi rádió főszerkesztője, főmunkatárs. Huszonhét évig a televízió is foglalkoztatott, írtam különböző lapokba, megfordultam szinkronfilmstúdiókban, ismeretterjesztő előadásokat tartottam a TIT-ben. A társadalmi tisztségek is megtaláltak. A Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke voltam tizenhét évig, tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságnak, elnöke a két éve alakult Protestáns Újságírók Szövetségének.

Édesanyám Békéscsabáról hozta magával a csabaiak evangélikus egyházhoz, valláshoz való ragaszkodását. Presbiter volt, és diakóniai munkát is végzett az Üllői úti gyülekezetben. Vallásosan nevelt, egyházi iskolában kezdtem a tanulást, jártunk templomba, 1954-ben konfirmáltam. Az Apáczaiban Gyapay Gábor volt az osztályfőnököm, s az ő kiváló emberi és tanári példáját akartam követni, amikor magyar–történelem szakos tanár lettem.

Abban, hogy az egyetemre papleányként bekerülő Kiss Zsuzsannával egymásra találtunk, talán mindkettőnk evangélikus neveltetésének is része volt. A békéscsabai Kistemplomban kötöttünk házasságot. Feleségem ma is tanít. Az egyházzal való kapcsolatunk, a lelki élet igénye sosem szűnt meg, még ha nem is volt egyenletes a hosszú évek során. Közel két évtizede szólított meg egy azóta már elhunyt presbiter testvérem a Deák téren. Hívására és ajánlására presbiter lettem. Azóta az oltári ige felolvasói szolgálatát szervezem, és benne vagyok az információs bizottságban.

Két esztendeje alakult meg a Protestáns Újságírók Szövetsége azzal a céllal, hogy tömörítse mindazokat, akik számára az örömhír, a szeretet, a boldogság, a békesség, az információcsere, a kapcsolattartás a fontos, akik képviselik a médiában a protestáns értékeket, a jó igazságot, a szeretet győzelmét, a felebaráti megbocsátást. A szervezet alakuló ülésén elnökké választott. Meg kell keresni azokat az újságírókat, akik nyitottak az egyházak felé. Másfelől egyházi embereket kell a média világában szerepvállalásra biztatni. A harmadik lényeges feladat az egyházi médiumok fejlesztése, népszerű, igényes szerkesztőségek, hírügynökségek működtetése.

Még ha a demokrácia és a „szabadság” átmenetileg erősítette is az egyházak társadalmi szerepét, és fellendült a hitélet, mára újra „szabad” egyre élesebben szembefordulni velük, megkérdőjelezni, nehezíteni működésüket. Ezért érzem fontosnak, hogy mind többen vállaljuk azt a munkát evangélikus egyházunkban, amellyel Isten és a hívek bizalma megtalál.