A hét témája

1948. november 1-jén születtem Budapesten. Balassagyarmaton nevelkedtem – ott jártam általános és középiskolába is. Érettségi után két évig képesítés nélküli nevelő voltam két Nógrád megyei faluban: Magyarnándorban és Dejtáron, majd az Egri Tanárképző Főiskola magyar–orosz szakán diplomáztam. Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytattam, ahol magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Elvégeztem az Újságíró Akadémiát, 1992-ben pedig az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatát.

1. óta dolgozom a Magyar Rádióban. A Krónika rovat munkatársa vagyok, de nincs olyan rádiós műfaj, amiben ne dolgoztam volna. Öt évig készítettük férjemmel, Rados Péter szerkesztővel hét protestáns egyház vallási félóráit és élő istentisztelet-közvetítéseit, köztük az evangélikus egyházét is. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy az élő, működő evangélikus egyházat mutassuk be, azt, hogy miért érdemes oda tartozni, miért jó evangélikusnak lenni. Göncz Árpád köztársasági elnök Toleranciadíjjal tüntetett ki bennünket. Az utóbbi két évben krónikás munkám mellett a Magyar Rádió legnépszerűbb műsorát, az Egy csepp emberséget készítettem. Ezt is férjemmel közösen csináltuk – a műsorból készült kötetnek ő volt a szerkesztője.

Fiunk, Rados Richárd a Jaffa Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Menyünk, Homok Melinda pszichológus. Unokánk, Rados Brúnó április 20-án volt egyesztendős.

Hívő családban nőttem fel. A szüleim által megkövetelt, teljesen természetes nevelési minimum volt a templomba, hittanra, bibliaórára járás. Szabó József püspök úrnál konfirmáltam, és ő keresztelte fiunkat is. Rónai Zoltán tisztelendő úrhoz hittanra, Túrmezei Erzsébet diakonissza nővérhez bibliaórára jártam, és tőle tanultam németül is.

Mikor a rádióhoz kerültem, fontosnak tartottam, hogy a hit kérdéseiről, az egyházak életéről szóljak. Csak a nyitás és a nyíltság hozhat javulást a neuralgikus kérdésekben. Azon voltam mindig, hogy nyissuk ki a templomajtókat, jöjjön be minél több ember, és mutassuk meg azt a pluszt, amit a hit adhat az élethez.

A harmadik ciklusban választottak meg presbiternek – kétszer az óbudai evangélikus gyülekezetben, egyszer pedig a Deák téren. Rendszeres lelkészi szolgálatot végzek a budapesti Szent Margit Kórházban.

Soha nem voltam, és most sem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja.

Büszke vagyok, hogy egyházkerületi felügyelőnek jelöltek, a feladatra alkalmasnak érzem magam, és örömömre szolgál, hogy 2006. április 28-án Bonyhádon személyesen bemutatkozhattam a Déli Egyházkerület lelki vezetőinek, akik egyhangúlag támogatták jelölésemet.