Keresztény szemmel

Mikor azt a szót hallod: „jövő”, mi jut eszedbe? Milyen érzések kerülnek felszínre benned? Izgalmat érzel, vágyakozást vagy várakozást? Esetleg félelmet? Zűrzavart, nyugtalanságot, bizonytalanságot, netán gyámoltalanságot?

Az a gond a jövővel, hogy senki sem tudja, mit hoz. Mint egy izgalmas könyv, amelyik oldalanként tárja föl a tartalmát, a jövő is naponként leplezi le magát előttünk, amiből csak tippelhetünk arra, hogy mi minden történik vagy történhet a következő napokban, hetekben és hónapokban. De semmire sincs ígéret vagy biztosíték.

Éppen ezért keltette fel a figyelmemet egy világhírű vezető szakértő, Peter Drucker megállapítása, amelyet a Daily Drucker – 366 Days of Insight and Motivation for Getting the Right Things Done (Napi Drucker – 366 nap befelé fordulás és törekvés a jó döntésekre) című könyvben olvastam. Ez egy válogatás Drucker eddig írt könyveinek legjobb gondolataiból. Ebben a szerző a következő megfigyelését írja le a hosszú távú tervezésről a bizonytalan jövő fényében: „Ajövő döntéseket követel. A jelenben. Kockázatvállalást kíván. A jelenben. Tetteket vár el. Most. Megkívánja a rendelkezésre álló forrásokkal és mindenekelőtt az emberi erőforrásokkal való gazdálkodást. A jelenben. Munkát igényel. Most.”

Kétféle véglettel tekinthetünk a jövőbe: nem teszünk semmit, csak hagyjuk, hogy a jövő „megtörténjen” velünk, vagy megszállottan készülünk az előttünk álló hetekre, hónapokra és évekre anélkül, hogy a jelen pillanatait megbecsülnénk. Van azonban egy harmadik lehetséges megoldás is. Tenni a dolgunkat szorgalommal és bölcsességgel, a tudásunk és reménységünk szerinti legjobb módon, felismerve, hogy a legnagyobb körültekintéssel készített tervek sem számolhatnak az üzleti és a gazdasági életben előre nem látható, váratlan eseményekkel.

A Példabeszédek könyve egy egyszerű hangyát állít elénk jó példaként arra, hogy miként közelítsünk a jövőhöz: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.” (6,6–8; Károli-fordítás)

A hangyák nem tudnak kieszelni hosszú távú stratégiákat, de ösztönösen érzik, hogy nem tudják átvészelni az élelem nélküli hideg téli hónapokat, ezért szorgalmasan kell dolgozniuk azokban az időszakokban, amikor elegendő eleséget tudnak gyűjteni. Ugyanígy: ahelyett, hogy a jólét időszakában önteltté válnának, hirtelen válság esetén pedig zűrzavar jelentkezne, a cégek vezetőinek bölcsen fel kellene készülniük az előttük álló eseményekre, legyenek azok akár jók, akár rosszak. De ahogy a Biblia az igében emlékeztet bennünket: a jövőre felkészülni mást jelent, mint aggódni miatta, vagy túlzott reményeket fűzni hozzá.

Ne aggódjunk a jövő miatt. Az aggodalmaskodás hatékonnyá tehet bennünket, mert sok lelki és érzelmi energiát fordítunk rá, de végül mindez hiábavalóvá lesz, mert nem tudjuk befolyásolni az eseményeket. És a legtöbb dolog, amely miatt aggódunk, végül soha nem következik be. „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34; Károli-fordítás)

Ne várj túl sokat a jövőtől. Egy jól átgondolt cselekvési terv értékes lehet, de teret kell, hogy hagyjon a váratlan változásokhoz és fejlesztésekhez történő igazodáshoz. Ne várd el az „A” terv sikerét. Készülj fel arra, hogy esetleg a „B” tervet kell megvalósítanod. „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.” (Péld 27,1; Károli-fordítás)

Ne becsüld alá Isten szerepét a jövő alakításában. Valaki egyszer ezt mondta: „Dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna, és imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna.” Ha elmulasztjuk észrevenni Istennek a mindennapi eseményekben betöltött szerepét, az okozhatja egy cég sikertelenségét. „Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk; A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13–15; Károli-fordítás)

Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)