Keresztény szemmel

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

Sokan úgy gondolják, pihenőre tértél, mivel az emberek a fejedre nőttek. Sokan gondolják úgy, hogy halott vagy, mert az űrhajók nem találtak rád. Te azonban az Isten vagy, aki az emberek között élt, és ott pórul járt, és te vagy az Isten, aki minden földrész emberét meg akarja gyógyítani, hogy elkezdjenek emberek lenni. Te vagy a mi Atyánk a mennyben, és itt a földön is annak kell lenned.

szenteltessék meg a te neved,

Szentségedet szem elől tévesztettük, nem tudjuk hinni, hogy a világ minden népének térdet kell hajtania szent neved előtt. Szenteltessék meg a te neved, minden nép minden embere által. Neved tanács a tanácstalanoknak, erő az erőtleneknek, győzelem a veszteseknek, a béke hatalma az egymással viszálykodóknak. Szenteltessék meg a te neved.

jöjjön el a te országod,

A mi országaink számítással és rendeletekkel, gyilkossággal és igazságtalansággal épülnek. A te országod meggyőző szeretet; a te országod erő bennünk, a te országod már tegnap elkezdődött, jöjjön el hozzánk a te országod.

legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

Akaratodat elfeledtük, mert saját szabadságunkat akarjuk kiélni. Szabadságunkat elvesztettük, mert csak a saját akaratunk uralkodik. Legyen meg a te akaratod: kösd szabadságunkat a te akaratodhoz, valósítsd meg hatalmadat, nemcsak a mennyben, hanem itt a földön is, kezdd el rajtunk, legyen meg a te akaratod.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

Az emberek megoldatlan kérdései az éhezők, akik görcsökben vergődnek; a hatalmasok, akik szabadságunkat korlátozzák; a keresztények, akik nem teszik, amit mondanak – és nem hiszik, amit vallanak. Adj bátorságot megtenni a népszerűtlent: az éhezőt megelégíteni, az elnyomottat megszabadítani, a háború ellen tüntetni, az ember számára emberré lenni, ez a mi mindennapi kenyerünk.

és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

Vétek bénítja meg gondolatainkat és mérgezi meg életünket, a te teremtésedet. Vétek választja el a fehéreket a feketéktől, akik a te teremtményeid. Vétek választja el az erős népeket a gyengéktől, az embereket, akik a tieid. Vétek választja el az egyik hatalmi tömböt a másiktól, az emberiséget, amely a tiéd. Az emberek, akik a tieid, egymás számára idegenné váltak, bocsásd meg vétkeinket. Emlékeztess, hol feledtünk el megbocsátani, bocsásd meg szeretet nélküli viselkedésünket, bocsásd meg hazug beszédünket, bocsásd meg gyűlölettől fűtött gondolatainkat, bocsásd meg vétkeinket.

és ne vígy minket kísértésbe,

Sokszor gondoljuk: a pusztába küldtél minket, mint fiadat; amit tanultunk, elfeledtük; amit hittünk, nem igaz többé; amit szerettünk, idegenné vált. Ne vígy minket kísértésbe: ha az igazságot keressük, nálad keressük; ha tájékozódnunk kell, a te parancsolataid szerint tegyük; ha megkísértetünk, maradj velünk. Ne vígy minket kísértésbe.

de szabadíts meg a gonosztól,

Egyedül elveszettek vagyunk, maradj velünk. Egyedül gyengék vagyunk, ne hagyj el. Egyedül tanácstalanok vagyunk, kísérj minket. Szabadíts meg minket a gonosztól: tégy erőssé, hogy korunk romboló erőivel szemben helytálljunk; szabadíts meg a gonosz hatóköréből; győzd le nyomorult reménytelenségünket; szabadíts meg a gyilkos közömbösségtől; győzd le a halált, hogy végre élni kezdjünk – szabadíts meg a gonosztól.

mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

Te nem órákban és napokban, hanem évmilliókban számolsz. Te nem méterrel, hanem fényévekkel mérsz. Te nem életkorokban, hanem örökkévalóságokban gondolkodsz. Tied az ország, noha mi, emberek semmit sem látunk országodból. Mi kicsiny életünkhöz kötődünk, hadd éljük át mi is dicsőségedet. Korlátozott a mi történelmünk, tágítsd ki tekintetünket végtelenséged nagyságára. Nekünk, embereknek csak szikrányi szeretetünk van, szíts fel minket, hogy tanúid legyünk – jöjjön el a te országod.

Ámen.