A hét témája

Gyakran mennyire kevélyek is vagyunk a tudásunkban! Uram, te, aki képességet, erőt és hitet adsz kikutatni mindent a teremtett világ csodálatosságából és az emberi viszonyok zegzugaiból, segíts abban is, hogy a megismerés öröme és büszkesége mellett legyen ott bennünk korlátaink felismerésének mértékletessége is!

Ma, amikor önfeledten fürdünk az információk áradatában, amikor néhány kattintással ott van előttünk kisebb és nagyobb képernyőkön annyi ismeret, mint még sohasem, amikor bármikor és bárhol elérhetőek vagyunk egy-egy hírre, kérdésre, akcióra – óhatatlanul is eltölt minket a jólinformáltság, bennfentesség, elérhetőség magabiztossága.

És milyen félelmes is megpillantani néha a mérleget… Egyik serpenyőjében ott az a rengeteg ismeret, amelyet a másik oldalról könnyedén légiesít el egy szívünknek kedves szempár egyetlen szenvedő pillantása, amelyen nem vagyunk képesek segíteni, vagy az elmulasztott félórák, kézfogások, barátok, odafigyelések, szeretések napról napra növekvő tömege.

Uram, lassanként újra megtanuljuk, hogy miként tegyük az információt tudássá – már csak az a kegyelem hiányzik, hogy tudásunk a szeretetben munkálkodjon. Nagy a kísértés, hogy a tudatlanság és értéktelenség pökhendiségével szemben küszködő fáradságos munka, elkötelezett hűség és hitvallás révén nyert nagy-nagy jutalom és csoda, a megismerés csodája minden mást elhomályosítva erősítse lelkünket. Az együgyű jámborság védtelenné tesz – a százügyű okosság figyelmetlenné tehet a másik ember szeretetére. Arra az értékre, amely értelmet ad a tudásnak, és biztonságot nyújt a tudás bizonytalankodásainak idején.

Jézus Urunk egyik példázata figyelmeztet, hogyan kell sáfárkodnunk a reánk bízott talentumokkal – életének és áldozatának példája pedig megtanít az alázatosságra. Kérünk téged, Uram, adj erőt az alázathoz, adj bölcsességet az alázathoz, és adj derűt az alázathoz, hogy elnyerhessük lelkünk békességét a tudásban, a tudáson innen és túl egyaránt. Ámen.

Dr. Fábri György kommunikációs szakértő