Evangélikusok

1963-ban születtem. Fóton élünk, ahol feleségem, Szabó Izabella a gyülekezet lelkésze. Négy gyermekünk és egy unokánk is van.

Krisztus igazsága egyetemistaként ragadott meg, de az út már előtte, testvérek áldott odairányítása révén készült. Benne a két nagyanya imádsága; a gimnáziumban, majd az egyetemen a Pilinszky-műveket és egy passiót előadó közösség hatása; műtőssegédévem alatt az Országos Baleseti Intézetben Manninger Jenő professzor emberi-szakmai példamutatása.

1988-ban kezdtem orvosi pályámat. A szakképesítés után a combnyaktörést kutatva dolgozhattam Lundban és Hannoverben. 2005-ben e témából védtem meg PhD-értekezésemet.

A keresztény utat is arcok övezik: feleségemé; elhunyt első lelki vezetőmé, Bárdossy Gyurié; a konfirmáló Bencze Imre bácsié; erdélyi testvéreké; a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetséget megalakító barátoké.

Sok, a szövetségben született kezdeményezésünk mára része egyházi életünknek: hittanverseny, gimnáziumok találkozója, családos és zenei táborok, egyháztörténeti kutatások. A legtöbb örömöt a sérült, árva gyermekeket gondozó Bárka szakcsoportban éltem át.

Kétszer választottak a zsinat tagjává, ahol a megújulást szorgalmaztam. 2002-től pedig kórházunk megalapítását készítem elő; ennek eredményét nemsokára bemutathatjuk. Emellett a fóti gyülekezetben élve tanulok sokat a terheket is hűséggel hordozó testvérektől.

Hitvallásos idők közeledtét érezve törekednék arra, hogy egyházunk élete egy imádságban kiküzdött missziói vízió mentén formálódhasson tovább; hogy a források szűküléséből jobb tehervállalással, átlátható gazdálkodással mégis az önfenntartás növekedése eredjen; hogy okos szervezéssel a lelkész és laikus sajátos szolgálatát erősítve színesedhessen felekezetünk arca, gyülekezeteink élete.

A tiszt vállalását megnehezíti, hogy jelölttársam a mostani felügyelő, aki szívesen folytatná elismert munkáját. Továbbá az orvos és a lelkészférj státusa is ütközhet az új feladathoz szükséges odaszánással. Emberi kétségeimet egyházunk szolgálatával együtt az Úr kegyelmében tudva remélem mégis Pál apostollal: „…az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)