Élő víz

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az imádkozó s egyben az Úrra néző élő gyülekezetet tanítják és erősítik hitében: „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Pál felszólítása nem naponta teljesítendő „házi feladat”, hanem Krisztus követőinek az egyedüli létformája. Az ige és az imádság olyan, mint a kenyér és a levegő: egyik nélkül sem élhetnénk. Jézus imáink meghallgatását ígéri: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 16,23b) Pál ezt kéri: „…tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért…” (1Tim 2,1) Luther pedig így vall az imádság céljáról: „Isten azt akarja, légy gyenge elhordozni s legyűrni a nyomorúságot, és tanulj meg benne lenni erős, hogy az ő ereje dicsőülhessen meg benned. – Hozzá kiálts!” Ezt tette rég Salamon is: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet…” Urunk imádságot meghallgató Isten: „…bölcs és értelmes szívet adok neked…” (1Kir 3,9.12) Izrael legyőzte Amálékot, mert Mózes „üres kézzel” imádkozott: „…két keze fölemelve maradt naplementig.” (2Móz 17,12) „Örömmel mondjátok és hirdessétek: az Úr megváltotta népét!” (Ézs 48,20; LK) Mi az Úrtól tanulhatunk imádkozni, de ez a „mintaima” csak a kezdete lehet a mi saját, szívből jövő fohászunknak: Atyánk, szenteltessék meg, jöjjön el, add meg, bocsásd meg, ne vígy… (lásd Lk 11,2–4) Mennybemenetel ünnepén Jézus ezt üzeni: „…ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Negyven nappal feltámadása után az Úr Jézus utoljára jelent meg tanítványainak, és először történt meg, hogy megáldotta őket. Ők pedig leborulva imádták őt. Ezek velünk is megtörténhetnek, mert Jézus – noha a „szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől” (ApCsel 1,9), s „felvitetett a mennybe” (Lk 24,51) – velünk marad minden napon, a világ végezetéig! A fehér ruhás férfiak szavai erre az időre vonatkoznak: „Galileai férfiak, miért néztek az égre csodálkozva? Jézus úgy jön majd el, amint láttátok őt fölmenni a mennybe!” (ApCsel 1,11; LK) Vegyük szívünkre Luther kritikáját, mert jól csak a szívével lát az ember! „Nem elég éles a szemünk, hogy fellegeken át az égbe nézve meg tudnánk látni Krisztust, amint könyörög érettünk!” Pilátus sem látta meg a zsidók királyában Isten igazságát: „Az én országom nem e világból való, (…) aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,36–37) Milyen is legyen imádságunk? Pál szerint mindenkor a Lélek által könyörögjünk minden Krisztusban hívőért s evangéliuma követeiért! Pünkösd böjtjében „a kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.” (Ef 6,24) Kérd ezt hívő szívvel: „Atya, Fiú és Szentlélek, / Légy velem ma és míg élek!” (EÉ 249,1)

Garai András