Gyermekvár

Két hete indult sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után – ahogyan eddig is – egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. Aborítékra írjátok rá: Gyermekvár.

Egy nap Jákób elküldte Józsefet a testvérei után, akik a nyájat legeltették Dótánban. Amikor messziről észrevették őt a bátyjai, így szóltak egymáshoz:

– Nézzétek! Ott jön az Álomlátó! Öljük meg őt, majd dobjuk be egy kútba, és mondjuk azt, hogy egy vadállat ölte meg.

Az egyik testvérük azonban nem akarta, hogy meghaljon József, ezért így kérlelte a többieket:

– Ne ontsatok vért! Ne üssük agyon! Inkább dobjátok bele ebbe a kútba itt a pusztában, de kezet ne emeljetek rá!

Így akarta ugyanis megmenteni és apjukhoz visszajuttatni Józsefet. A testvérei hallgattak szavára. Ezért amikor József odaért hozzájuk, megragadták őt, lehúzták róla tarka ruháját, és beledobták a kútba. A kútban nem volt víz, üres volt, így József nem fulladt meg. Amint végeztek, leültek enni. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy egy gyógyfüvekkel kereskedő karaván jön feléjük. Egyiptomba igyekeztek. Ekkor a Júda nevű testvér így szólt a többiekhez:

– Figyeljetek rám! Semmi haszna sincs annak, ha megöljük itt a kútban a testvérünket. Hiszen étlen-szomjan úgysem bírja sokáig. Különben se tapadjon vér a kezünkhöz. Inkább adjuk el ezeknek a kereskedőknek.

Így is tettek. Húsz ezüstpénzt kaptak érte. Majd levágtak egy kecskebakot, és a tarka ruhát bevérezték vele. Ezek után elküldték apjuknak a következő üzenettel: „Ezt találtuk a pusztában. Nézd meg jól! Nem a fiad ruhája ez?”

Jákób azonnal felismerte, és azt gondolta, hogy szeretett fiát a vadállatok tépték szét, testvérei pedig már csak a ruhát találták meg utána. Onnantól kezdve állandóan gyászolta Józsefet.