Egyházunk egy-két hete

Nagynéném, Szabó Istvánné Fodor Mária 1930-ban Clevelandben élt. Szeretett gyülekezetének oltárterítőt horgolt, és elküldte haza. A terítő ünnepi alkalmakkor évtizedekig díszítette oltárunkat.

1. nyarán felújított templomunkban ismét felkerült az oltárra a gondos kezek készítette alkotás. Emlékezetemben élt, hogy az akkori lelkész, Mogyorósi Gyula köszönőlevelet írt nagynénémnek, melyet ő féltve őrzött. A levél később hozzám került. Életem „kincseit” és emlékeit rendezgetve nemrég megtaláltam. Gyermekeim biztatására szeretném megosztani a tartalmát az olvasókkal, egyúttal nagy szeretettel emlékszem akkori lelkészünkre. A múlt, a jelen és a jövő együtt építkezik tovább. A bakonyszentlászlói gyülekezet azóta szolgáló lelkészeinek – Szentgyörgyi Ferencnek, Dorn Vilmosnak, Ruttkai Leventének, Szabó Vilmosnak, Selmeczy Lajosnak, Mitykó Andrásnak és az elmúlt tíz év fiatal, lelkes közösségépítőjének, Ördög Endrének – az érdeme, hogy a számunkra kincset érő emlékek generációkon keresztül öröklődhetnek.

Tátrai Józsefné

„Kedves Híveim!

A szeretet soha el nem fogy, írja Pál apostol, amikor a szeretetről zeng éneket a Korinthusbeliekhez írott első levelében. És, hogy az apostolnak mennyire igaza van, mutatja az a kedves ajándék is, amellyel bennünket megleptek, amely ékesen szóló bizonysága annak az igaz ragaszkodásnak, amely az önök szívében él gyülekezetünk iránt. Mennyi munka, mennyi fáradság gyümölcse az a szép oltárterítő, amelyet küldöttek, s amely díszíteni fogja az oltárt, akkor, amikor hazaérkeznek. Azért nem tesszük fel most, mert olyan nagy, hogy abból kettő is kikerül. Szétvágni vagy szétbontani egy helyen vétek volna, azért várunk vele addig, amíg hazajönnek, hogy saját kezével bontsa fel ott, ahol a legjobbnak véli. Úgy gondolom, hogy két oltárterítő is lesz belőle, s mi két oltárterítővel leszünk gazdagabbak. Ezek a terítők is hirdetni fogják, nemcsak a mai nemzedékeknek, hanem az utódoknak is, az önök áldozatkész szeretetét, egyházunk iránti hűségét, gyülekezetünkhöz való ragaszkodásukat. Gyülekezetem nevében is köszönetemet fejezem ki az értékes ajándékért, s kérem a jó Istent, hogy áldásait meg ne vonja önöktől, s hogyha elérkezik az idő, amikor vándor madárként hazaindulnak, hogy felkeressék a rég nem látott otthont, a jó szülőket, testvért és rokonokat, akkor segítse haza önöket a mi körünkbe, s itt adjon békés és boldog életet önöknek.

Azt a szeretetet, azt a ragaszkodást, mely az önök szívében él irántunk, tartsa meg a jó Isten életük végéig! Bár adna az egek ura minél több ilyen jóltevőt gyülekezetünknek, hogy nemes célját mindjobban megvalósíthassa s az anyagi küzdés után jobb jövő felé mehessen.

Önök és azok, akik odakünn élnek, akik nem szűnnek meg jót tenni mivelünk, példakép lesznek a jövő nemzedék számára, hogy hogyan kell egyházunk és gyülekezetünkért munkálni, érte áldozatot hozni.

Köszönetem újbóli kifejezésével üdvözlettel maradok készséges hívük:

Mogyorósi Gyula

Bakonyszentlászló 1930. aug. 8-án”

Regionális hozzárendelés: Bakonyszentlászlói Evangélikus Egyházközség