A közelmúlt krónikája

Negyedik alkalommal rendezett szimpóziumot a tavasz folyamán a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) posztgraduális pasztorálpszichológia szaka. Az idei tanácskozás címe Álom-világ volt.

Az előadások sorozatát dr. Marjovszky Tibor egyetemi docens nyitotta meg, az álmok biblikus szemléletét ismertetve. Hangsúlyozta, hogy vékony jégrétegen járunk, amikor az álmokat értelmezzük. Míg az egyiptomi álomfejtésnek kidolgozott módszere van, és minden álomra regiszterszerűen megtalálható a megfelelő magyarázat – fejtette ki –, addig a bibliai álom nem más, mint egy lehetőség. Álomban megláthatjuk mindazt, amit a valóság innenső oldalán nem értettünk meg. A valóság és az élet mindig több, mint amit látunk belőle, ezért az álom lehet az utolsó utáni esély. A Biblia nagyon óvatos az álomfejtéssel a tévedés és a manipuláció veszélye miatt. Fontos, hogy az embert, álmait és azok megfejtését a mágia vagy a karizma mozgatja-e. Az álmok lényege nem mindig a megfejtésük. Az álmok által Isten megfordít, jóra fordít dolgokat, ahogyan a József-történetben is látjuk. A karizmával megmért álom által Isten alakítja, szelídíti az embert – mondotta Marjovszky Tibor.

Rendkívül érdekfeszítő volt az álom pszichofiziológiás megközelítése prof. dr. Halász Péternek, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársának előadásában. E szerint álom közben agyunk ősi, agytörzsi részéből az egész agyra kiterjedő erős aktiváció indul ki, mintha az agyunk önmagával beszélgetne. Alvási folyamatunk szakaszolható: álomfázisok és mélyebb alvásszakaszok követik egymást, normális esetben ötször is egy éjszaka folyamán. Utóbbiak „kiradírozzák” az álmokat, ezért meghatározó, hogy éppen milyen szakaszban ébredünk föl.

Dr. Bugán Antal, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi docense arról szólt, milyen szerepet tulajdonítanak az álomnak a különböző pszichológiai irányzatok. Kiemelte: az álmok és látomások azt bizonyítják, hogy agyunknak létezik egy belső megjelenítő képessége.

Különleges területre kalauzolt bennünket Kosztyuné dr. Nyitrai Erika, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa. Elmondta, milyen szoros a kapcsolat a mesemotívumok, a modern ember álmának motívumai és tudattalan világunk között. Ezért fordult a mélylélektan az álmokkal való munkája során a mesékhez. A kollektív tudattalanban jelennek meg az ősi fantáziamotívumok (Jung), ezekből építkeznek minden nép meséi és az álmok, melyek így felismerések, élettapasztalat és bölcsesség forrásaivá válnak. Innen a gyermekek könnyen merítenek, a felnőtt racionalitás viszont száműzi ezt a képességet. A mesék és álmok értelem számára való „lefordítása” segíthet nekünk „visszagyökerezni” az elutasított tudattalan világba. Illusztrációként az előadó a jól ismert Csipkerózsika-mese két változatát értelmezte a különböző pszichológiai iskolák módszereivel.

A szimpózium programjában a transzgenerációs traumák témája is helyet kapott. Jó tulajdonságainkon kívül átörökítjük kudarcainkat, gyengeségeinket is, mindazt, amivel nem tudtunk megbirkózni. Továbbadjuk ezeket nemcsak a gének, hanem kapcsolati kontextusok útján is. A szülőket valaha ért traumákhoz kötött feldolgozatlan érzelmek, emlékek és az ezekből kialakult zavarok is észrevétlenül „átíródnak” a gyermekbe, főként nonverbális úton. Dr. Vas József Pál európai okleveles pszichoterapeuta ezeknek a transzgenerációs traumáknak a segítő gyakorlatban való felismeréséről és pszichoterápiás gyógyításáról beszélt.

Dr. Hézser Gábor docens (Kirchliche Hochschule Bethel, Seelsorgeinstitut), a DRHE tiszteletbeli tanára bemutatta, hogyan foglalkozzunk az álmokkal a lelkigondozói gyakorlatban. Az általa ismertetett módszer a mélypszichológia és a rendszerszemlélet elemeit integrálja a segítő gyakorlatba. Az álomnak a valósággal való közvetlen kapcsolata elérhetetlen messzeségbe került, tartalma, üzenete pedig több szűrőn át érkezik hozzánk (ilyen szűrő például a kliens kifejezőkészsége, a lelkigondozó értelmezése), ezért az álom mint a komplex, sokdimenziós valósághoz megjelenő kommentár szabadon – kontextustól függően – értelmezhető, így tehermentesít, felszabadít.

Az előadások sorát Andreas Hess svájci református lelkész, a HEKS Alapítvány munkatársa zárta, aki arról a folyamatról beszélt, amikor az ember ébren álmodik a szabadságáról – arról, hogy több az élet. Az ilyen álmodozás a közömbösség és a halál ellentéte. Ez már maga az örökkévalóság, amelyet Isten írt a szívünkbe.

A nagyszerű előadások és az őket követő tevékeny műhelycsoportok együttlétein megérezhettük: álmodni jó. Érdemes lenne újra megszeretni az álmainkat, Istennek ezt az „elfelejtett nyelvét”. Az az ember ébredt fel igazán, akinek még vagy már vannak álmai.

Becsei Miklós református lelkész, pasztorálpszichológiai hallgató