Napról napra

Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez. Zsolt 42,9 (1Jn 5,15; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6; Zsolt 95) Rogate vasárnap hetét kezdjük. Jó dolog, hogy imádság által állandó kapcsolatunk lehet Istennel. A hitben élő ember azért ragaszkodik Istenéhez, mert valóságnak tudja: Ura éjjel-nappal kezében tartja életét. Az egymás után következő napokban látja Isten szeretetének munkáját. S ha éjszaka kétség támad rá, vagy félelem fogja el, megcsendülhet szívében egy gyermekkorban megtanult ének. Ez békét munkál, és imádságot ad a szívnek.

Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk! Zsolt 4,7 (1Jn 3,2; 1Kir 3,5–15; Gal 2,10) Ebből az imádságból kicsendül, hogy Isten szeretetének bizonyossága milyen hatalmas erőforrás. Ha ránk ragyog Isten arca, nem vagyunk a „háta mögött”. Kézzel fogható módon mutatkozik meg gondoskodó szeretete mindennapi életünkben. Erről szól a zsoltáros a következő versben, amikor bőséggel rendelkezésre álló búzáról és borról énekel. De még ennél is több és nagyobb ajándék, ha szívünk tele lehet a kapott örömmel.

Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! Zsolt 33,22 (1Pt 1,3; 2Móz 17,8–13; Gal 2,11–21) Az imádság hetében könyörögjünk Isten szeretetéért is. Nem általában szereti Isten a világot, az embereket, hanem személyesen „engem szeret” Jézusban. Őáltala lett személyessé Isten szeretete. És szeretetének elfogadása napról napra erősíti reménységünket. Ez a reménység valóban éltet.

Ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 1Kor 13,2 (4Móz 11,29b; Lk 11,1–4; Gal 3,1–14) Ki ne szeretné megismerni a jövőt? Talán soha nem volt olyan intenzív a „horoszkópkutatás”, mint napjainkban. Jó lenne előre tudni, megfejteni a jövő titkát és ezáltal bölcsnek lenni. Erősebb hit, hegyeket mozgató erő kellene. De mindez a kívánság a semmivel egyenlő. Szeretet nélkül a tudásunk, a bölcsességünk, még a hitünk is semmi. Csak Jézusra nézhetünk, aki meghalt értünk, megalázta magát a keresztig – mert szeretett! Tőle kaphatunk ilyen szeretetet.

Legyetek türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Jak 5,7 (Zsolt 104,13; Lk 24/44–49/50–53; ApCsel 1,3–4/5–7/8–11; Zsolt 68,1–19) Mennybemenetel ünnepe a türelmünket próbálja. Húsvétkor a sírnál elhangzott: „Nincs itt! Feltámadott!” Jézus mennybemenetelekor az értetlenség vett erőt a tanítványokon. De hangzott az ígéret: „…úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (ApCsel 1,11) Ezt tudva inti a mai híveket is türelemre. Nem a mi kezünkben van az idő kereke, de Jézus visszajövetele biztos. Ma ne azért panaszkodjunk, hogy hiányzik. Itt van igéjében és szentségeiben hitünk számára, de úgy lesz, ahogy megígérte. Aki mindvégig állhatatos, és hitben él, meg fogja látni őt, és üdvösséget nyer.

Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?” Simon Péter így felelt: „Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” Jn 6,67.69 (Zsolt 91,9; Jn 18,33–38; Gal 3,15–18) A ma élő embereket különösen kísérti, hogy hosszú már a várakozás ideje. Tegyük magunkévá Péter vallástételét: képtelenség elhagyni Jézust, elfelejteni visszajövetelét. A „hisszük és tudjuk” kettőssége napról napra jobban erősödjön bennünk, és legyen a mi hitvallásunkká is!

Ha vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus. 1Jn 2,1b (Ézs 50,8a; Ef 6, 18–20/21–22/23–24; Gal 3,19–29) Nem tudunk nem vétkezni. Sokszor hallhatjuk: álljatok ellen, szálljatok szembe, de keserves dolog a bűn ellen harcolni, számtalanszor elbukunk. Az apostol most így mondja el nekünk az evangéliumot: van pártfogónk, Jézusban megbízhatunk, ő igaz, és igazságát a bűnbocsánatban nekünk adja.

Tóth-Szöllős Mihály