Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2006 - 23 - Pünkösdi szomjúság

Élő víz

Pünkösdi szomjúság

Mi történt pünkösdkor? Jól tudjuk: a Szentlélek kitöltése, Péter prédikálása, háromezer ember megtérése. De itt az is fontos, és arról is beszélnünk kell, ami pünkösd előtt történt. Kik várták és várják pünkösdöt, mi az előzménye, mi az előfeltétele?

A legvilágosabb választ erre Jézus szavai adják: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37) Tehát azok várták és várják pünkösdöt, akik érzik az örök szomjúságot. Akiknek az életét nagy üresség jellemzi. Mert nincsen rosszabb, mint jóllakottan ülni terített asztal előtt. És nincsen rosszabb, mint lelkileg jóllakottan ülni a templomban a szószék alatt, vagy mint reggel „jóllakottan” nyitni ki a Bibliát, úgy, hogy nem vagyok üres, és nincs bennem ige utáni vágy.

Régen a zsúfolt villamosra kitették a táblát: „Megtelt”, hogy már senki ne próbáljon meg felszállni rá. Hány szív van ma így! Rájuk lehetne írni: „Megtelt”. Megtelt a világ örömeivel vagy gondjaival, a maga terveivel és csalódásaival.

Mi előzi meg pünkösdöt? Az, hogy ráébredünk: üres és céltalan minden.

Sokan hideg, kemény szívvel éneklik ezen az ünnepen: „Jövel, Szentlélek Úristen…” Számukra még nem jött el a szomjúság ideje – a megfáradás ideje. Még nem jött el a nagy lelki nyomorúság ideje, mikor már nemcsak a világból, az emberekből, hanem önmagukból ábrándulnak ki. Mikor rádöbbennek arra, amit Jónás így vallott be a viharzó tengeren: „…énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.” (Jón 1,12c) – Keserves dolog rádöbbenni, hogy alapjában véve bennem van a hiba, én rontok el mindent.

Péter pünkösdi prédikációjának hatására háromezer ember „szívében megkeseredett”. Ez a megkeseredés fájó, de ez már pünkösd előszobája. Ekkor már szíven üthet Jézus hívó szava: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Az élő vizet, vagyis a Lelket kínálja. Ez a Lélek nyitja meg a szívünket, hogy felfogjuk Isten ajándékait. Ezután mást fog jelenteni számodra, ha megszólal a harang, ha felmegy a szószékre a lelkész, ha az úrvacsorához térdelhetsz… Mindez életszükséglet lesz, nem pedig csak szép szokás. Kevés lesz a vasárnapi prédikáció, ezért minden reggel éhesen nyitod ki a Bibliádat.

Pünkösd után tapasztaljuk, hogy az ige nem betű, hanem élő és ható erő! Életfordító és életformáló valóság!

Tehát láthatjuk, pünkösdben az is fontos, ami előtte van – a lelki összetöretés, a magam elveszett voltának meglátása. Karácsony és húsvét után ez pünkösd üzenete: személyesen ránk irányítja az ige fényét. Új színt kap minden. Új lelki éhség és szomjúság támad. Már boldogan vallom, hogy nekem is szól Jézus hívása: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”

Gáncs Aladár