A hét témája

Az apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. fejezetének leírása szerint pünkösd napján a Szentlélek átformáló ereje munkálkodott a különböző emberekből állók ünneplő közösségen. Sokan közülük távoli vidékekről jöttek. Ez év februárjában a világ minden sarkából összesereglett több ezer keresztény hasonló élményben részesült, amikor részt vettek az Egyházak Világtanácsának Dél-Brazíliában tartott nagygyűlésén.

Az Egyházak Világtanácsa Porto Alegrében tartott 9. nagygyűlésének imádságai és himnuszai még most is a fülünkben csengenek, és melengetik szívünket. Azzal a meggyőződéssel hagytuk el a nagygyűlést, hogy ott meghallgatásra talált imánk: „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!”

Ugyanannak a Szentléleknek a hatalmában, amely kiáradt a tanítványokra az első pünkösd alkalmával, köteleztük el magunkat Porto Alegrében arra, hogy továbbra is munkáljuk a keresztény egységet; hogy keressük az együttműködés azon eszközeit, amelyekkel közösen végezhetjük a küldetést és a szolgálatot; hogy békében éljünk együtt az Erőszak legyőzésének évtizede (2001–2010) elnevezésű programunk jegyében.

Amint tudatosodik bennünk, hogy javítanunk kell kapcsolataink minőségén; amint azon fáradozunk, hogy fontosak és hitelesek legyünk az ökumenikus élet területén; és amint arra törekszünk, hogy együtt végezzük a szolgálatot, és együtt töltsük be a küldetést, felbátorítva érezzük magunkat arra, hogy újra meg újra megnyíljunk a Szentlélek előtt. Az előtt, aki nyilvánvalóvá tette önmagát azon a napon, amikor minden jelenlévő számára világossá lett az az új közösség, amelyhez immáron mindannyian odatartozunk. Ez az új élmény lelkesedésben mutatkozik meg. Egy új identitás érzékelésében, valamint a Krisztushoz és az egymáshoz való odatartozásban, a Szentlélek hatalma által. Mindezt pedig az első pünkösdön a tanítványok különböző módon fejezték ki, összhangban saját kultúrájukkal és miliőjükkel.

Szintén a pünkösdi élmény része, hogy megjelenik ez a szó: „koinónia” (közösség, részvétel). ApCsel 2,42-ben ezt olvassuk: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” Az első keresztények ezáltal a hit és az élet közösségét vállalták.

A közösség eme új élete úgy érkezik meg hozzánk, mint a változás szele, megváltoztatván nyelvünket, azt a módot, ahogyan kommunikálunk, valamint ahogyan egymáshoz és a világhoz viszonyulunk. Legyen az idei pünkösd is az új kezdet ideje! Az Isten és egymás iránti elkötelezettségünk megújulása és az az időszak, amikor megerősödik közös bizonyságtételünk, amint Isten küldetésének szolgálatára ajánljuk magunkat.

ApCsel 1,8 ígérete és kihívása megmarad számunkra ma is: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Pünkösd ünnepe felvázolja előttünk azt a két erőt, amely a krisztusi mozgalmat hajtja. Az egyik a Szentlélek, a másik az ige. Mindez az Atya, a Fiú és a Szentlélek ajándékaként érkezik a hívekhez (ApCsel 2,33). A Szentlélek kiáradása hozza létre a hívek közösségét, ugyanakkor felruházza őket az üdvösség üzenete hirdetésének a feladatával. A Szentlélek eljövetele továbbá világosan rámutat Isten kegyelmének mindeneket átölelő jellegére. A Szentlélek, aki a próféták által is szólt, előre kinyilatkoztatta ezt: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3,1)

Örvendezzünk annak, hogy a Szentlélek Isten ajándéka az egész egyház számára pünkösdkor. Válaszoljunk erre azzal, hogy Krisztus tanúságtevői leszünk „a Föld végső határáig”.

Kegyelmes Isten, jöjj hozzánk, jöjj és kísérj bennünket,

hogy életutunkat kegyelmedben és békességedben járhassuk.

Tölts el bennünket reménységgel, hogy elválasztó falakat bonthassunk le.

Lelkesíts bennünket ökumenikus utazásunk során.

Engedd, hogy nagy találkozások és párbeszédek történjenek közöttünk.

Küldd el Szentlelkedet, hogy megerősödjünk prófétai szerepünkben,

és meghirdessük az általad hozott szabadságot.

Szentlelked legyen enyhe szellő, amikor vigaszra és biztonságra szorulunk,

de legyen erős szél, amikor elkényelmesedünk,

s alkalmatlanná válunk igéd hirdetésére.

Életadó békességed vegyen lakozást testünkben, és

nyerjen kifejeződést megbékéltető cselekedeteinkben

egyének, egyházak, egyházi vezetők, vallások, minden nemzet és minden állam között.

Világot átformáló kegyelmed indítson arra, hogy egymás kezét megfogjuk, s rámutassunk arra a szabadságra, amelyet szereteted ad nekünk.

Mutasd meg áldásodat rajtunk, amint járjuk életutunkat, hirdetvén

az igazságosság, a szolgálat és az elfogadás jó hírét. Ámen.

Fordította: Bóna Zoltán