Kultúrkörök

Másfél éves előkészítő munkálatok után jelentek meg 2006 májusában Evangélikus énekeskönyvünk újabb kiadásai. Reméljük, az énekeskönyvet „használók” nemigen vesznek észre semmiféle jelentősebb különbséget a korábbi kiadásokkal összevetve, mégis szükségesnek érezzük, hogy felhívjuk a figyelmet néhány változásra.

Az énekeskönyv első kiadása (1982) óta lényegében azokat a nyomdai filmeket használtuk a sokszorosításhoz, amelyek a hosszú szerkesztési folyamat során ’82-ben elkészültek. Az elmúlt huszonöt évben – 214 ezer példány elkészítése után – ezek a filmek bizony veszítettek élességükből, egyre gyengébb minőségűek lettek, egyre kevésbé használhatók. Elsősorban ez tette szükségessé, hogy új filmek álljanak a rendelkezésünkre.

Huszonöt évvel ezelőtt még a fényszedés volt az általános, azóta azonban a számítástechnika fejlődésének köszönhetően a nyomdai előkészítés munkafolyamata teljesen megváltozott. Így az énekeskönyv anyagát – mind a szövegeket, mind a kottákat – digitalizálnunk kellett, azaz gyakorlatilag újra kellett kezdeni a munkafolyamatot a „kész kézirat” elkészültétől. Az új és egységes filmeknek köszönhetően a szöveg- és a kottakép tisztább lett, mint a korábbi kiadások esetében, és lehetővé vált, hogy a későbbiekben digitális formában is kiadjuk énekeskönyvünket.

Az énekeskönyv közösségi használatából adódóan figyelnünk kellett arra, hogy a korábbi és az új kiadások között lehetőleg semmilyen zavaró eltérés ne legyen. Például a 254. énekünk ugyanazon az oldalon legyen, mint a korábbi kiadásokban, vagy ha a lelkész így szól: „Mondjuk el együtt a 734. oldalon található, megújulásért könyörgő imádságunkat” – akkor mindenki ugyanott találja meg ezt a könyörgést. Csak néhány énekvers, illetve imádság esetében fordult elő, hogy a korábbi kiadásokban a következő oldalra „átcsúszó” szövegsorok befértek még a „kezdő” oldalra, de ügyeltünk arra, hogy még egy oldalon belül „utolérjük” („utolkéssük”) magunkat. Így semmilyen gondot nem okoz majd a korábbi és az újabb kiadások együttes használata.

A szembetűnő változások közé tartozik, hogy a szöveg-, illetve dallamszerzők nevét visszaírtuk eredeti „formájukra”, tehát például Runeberg János Lajost az új kiadású énekeskönyvünkben Johan Ludvig Runebergként tisztelhetjük. Ezt az átírást természetesen olyan személyek esetében nem érvényesítettük, akiknek a neve a magyar nyelvterületen már magyarosított formában is elterjedt (például Luther Márton esetében).

Szomorú kötelességünk volt, hogy az 1982 óta elhunyt szerzőink adatait is pontosítsuk. E helyen is érdemes megemlékezni róluk, legalábbis a magyarokról: Dóka Zoltán (1929–2000), Fasang Árpád (1912–2001), Gárdonyi Zoltán (1906–1986), Rezessy László (1912–1997), Scholz László (1911–2005), Siklós József (1920–1983), Szedő Dénes (1902–1983), Túrmezei Erzsébet (1912–2000), Weöres Sándor (1913–1989).

Mint minden új kiadás esetében – ha a technológia lehetővé teszi –, ez alkalommal is kiküszöböltük a korábbi kiadásokban előforduló sajtóhibákat (nagyon kevés volt belőlük). Továbbá mivel huszonöt év alatt a magyar helyesírás szabályai is változtak, ezeket is igyekeztünk érvényesíteni a szövegben, elsősorban az imádságos részben. A javítások, illetve módosítások főként az írásjelek alkalmazásában, a rövid és hosszú magánhangzóbetűk használatában, illetve a Szentháromság személyeire vonatkozó névmások kezdőbetűinek következetes írásmódjában érhetők tetten. Fontos szempontunk volt, hogy a szövegeken a lehető legkevesebb változtatást hajtsuk végre, így indokolható esetben meg is kötöttük a szükséges kompromisszumot. Itt kell megjegyeznem, hogy tudatosan nem vettünk figyelembe sem teológiai, sem az egyház történelmi helyzetének megváltozásából adódó szempontokat az esetleges szövegkorrekciók esetében. Úgy véltük, ezen szempontok figyelembevétele gyakorlatilag egy új énekeskönyv szerkesztését és kiadását tenné szükségessé, ami csak többéves gondos előkészítő munka után válhat esedékessé.

Minden kiadó rettegett félelme az, hogy az elkészült könyvből azonnal szembeköszön egy-egy hiba. Bár ez eddig még nem fordult elő, kétségünk sincs afelől, hogy egyszer majd eljön a keserű felismerés pillanata is. Hibátlan, tökéletes könyv még nem készült, de javítani mindig lehet. A leggondosabb szöveggondozói munka ellenére is előfordulhat, hogy egy-egy hiba megmaradt a korábbi kiadásokban meglévők közül, sőt az is, hogy a javítások mellett becsúszott egy-egy új hiba is. Így ezen a helyen is kérjük a könyv használóinak a megértését, illetve a segítségét: ha az énekeskönyv használata során hibákat vesznek észre, küldjék el őket a kiadó címére (Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24.).

Mint majdnem minden korábbi kiadás esetén, új ajánlást olvashatunk az énekeskönyv elején; ezúttal Ittzés János elnök-püspök tollából. A Himnusz és a Szózat kissé hátrébb került: a mutatók után, a tartalomjegyzék előtt találhatók meg. A könyv végén lévő tartalomjegyzéket kiegészítettük az énekeskönyv egyes részei előtt olvasható részletes mutatókkal, így teljes, együtt látható tartalomjegyzék segíti a tájékozódást.

Örömteli kötelességem, hogy e helyütt is köszönetet mondjak azoknak, akik az új kiadás létrejöttében a kiadó segítségére voltak: Álmos Jánosnak (Kottamester Bt.) a kották újraszedéséért, Győri Virág szöveggondozónak, Székács Juditnak, aki a szövegeket digitalizálta és első körben javította, illetve Trajtler Gábornak, aki az újraszedett kottákat és az énekszövegeket is ellenőrizte.

Már az új kiadás nyomdába adása után fogalmazódott meg – több helyről is – az az igény, hogy (a német énekeskönyv példáját követve) az Evangélikus énekeskönyv is közölje az Ágostai hitvallás egyes cikkeit. A későbbi, vélhetően két-három év múlva esedékes újabb kiadások esetében már ezt az igényt is ki tudjuk elégíteni.

Kendeh K. Péter