Keresztutak

Az észak-amerikai kontinens sokak szemében az álmok és beteljesülő vágyak hazája. Hogy a Kanadába és az Egyesült Államokba érkező bevándorlók mekkora hányadának hozza álmai megvalósulását az új hazában való letelepedés, arról nincs statisztika. Az azonban tudható, hogy magyarok is vannak közöttük. És persze vannak evangélikusok is…

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy Amerika a kemény küzdelem, az életért és az érvényesülésért folytatott harc hazája. Tehetség és szorgalom, jó kapcsolatok és rátermettség szükségesek a kiugró sikerhez. Ám sok szegényebb országból érkező számára így is vonzóak ezek az országok. Napjainkban tizenkét milliónyi, illegálisan az Államokban tartózkodó emigráns sorsáról kell dönteniük az ország vezetőinek.

Ebben a környezetben élnek hittestvéreink; főként két nagyvárosban, a kanadai Torontóban és az egyesült államokbeli Clevelandben – egyre fogyatkozó számban. Nehéz szívvel gondolunk arra, hogy 1957-ben még tizenhat magyar nyelvű evangélikus gyülekezet élt és szolgált a tengerentúlon, fél évszázad múltán azonban mindössze három van belőlük.

A torontóiak felügyelője, dr. Mekis Éva mindent elkövet azért, hogy a lutheri tradíció magyar nyelven közel nyolcvan év elmúltával is tovább éljen. A mintegy huszonöt főnyi, igen aktív gyülekezet kéthetente tartja istentiszteleteit a német ajkú evangélikusok belvárosi templomában. Ökumenikus elkötelezettségük városszerte ismert. A negyvenezer torontói magyar jórészt az angol nyelvű egyházak, kisebb arányban a magyar katolikus, református és baptista gyülekezetek tagja. A velük való találkozást az őszinte és meghitt beszélgetés teszi felejthetetlenné.

Clevelandben még szembetűnőbb a magyarok jelenléte. Két magyar nyelvű evangélikus gyülekezet is szerveződött, amelyek közül a város nyugati részén élő ma is eleven – élén évtizedek óta szolgál hűségesen Kemes László felügyelő –, míg a keleti gyülekezet létszáma, istentiszteleti látogatottsága a tagok elköltözése miatt tizenöt-húsz főre apadt.

A nyugat-clevelandi egyházközség a közelmúltban ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból hívta meg a gyülekezet presbitériuma és két lelkésze, Tamásy Zoltán és Tamásy Éva e sorok íróját hitvesével együtt. Az ünnepi istentiszteleten elhangzott igehirdetésemben 1Thessz 5,5–18 alapján az örvendező hálaadásra biztattam. A templomot teljesen megtöltő gyülekezet előtt Judith Hosek püspökhelyettes is prédikált – angol nyelven –, képviselve az ohiói egyházkerület vezetőségét és gyülekezeteit. A gyülekezet énekkara az alkalomhoz méltó művekkel szolgált, Szebik Imréné pedig az igehirdetés üzenetét tette énekekkel még emlékezetesebbé. A gyülekezet gyermekei egy-egy bibliai igével és lelkes éneklésükkel kívántak áldást az egybegyűltekre.

Amerikai hagyomány szerint az istentisztelet ebéddel folytatódott, amelynek előkészítésében tizenöt áldozatkész, idős aszszony testvér vett részt. A terített asztalokat több mint százhatvan magyar ülte körül. Jelen volt a város mindkét magyar római katolikus plébánosa, számos református hívő, többségükben azonban az evangélikusok alkották az asztalközösséget. Itt is az énekkar szolgált – Gordos Judit vezényletével –, magam pedig beszámolót tartottam evangélikus egyházunk és a magyarországi egyházak életéről.

Böjtös László tiszteletbeli konzul, evangélikus gyülekezetünk tagja, több templom tervezője beszámolt arról, hogy Ohio szövetségi államban 240 ezer magyar él. Számukra sokféle kulturális rendezvény biztosítja a magyar nyelv gyakorlását, de a legerőteljesebb örökséghordozó és magyarságápoló közösségek az egyes egyházak.

Áldja Isten tengerentúli evangélikus testvéreinket kettős szolgálatukban! Őrizzék az evangélium drága kincsét, és ápolják a magyar kultúra örökségét az összetartozás jegyében!

D. Szebik Imre