Kultúrkörök

A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola alapításának tizedik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepségsorozatot rendeztek május 25–26-án, melyre a helyi egyházi intézményeken kívül az ország többi evangélikus iskolájából is érkeztek vendégek. Péntek délelőtt zsúfolásig megtelt a Nagytemplom. A hálaadó istentiszteleten D. Szebik Imre nyugalmazott elnök-püspök szolgált igehirdetéssel.

A rendezvények sorában volt ünnepi gála, sportnap, tizennégy csapat részvételével természetkutató vetélkedő… Huszonketten indultak a „Bimbózó hittel” mottóval megrendezett szavalóversenyen. Kiállítást rendeztek az iskola történetéről, életéről és a Szeretet című rajzpályázatra érkezett alkotásokból.

Tíz évvel ezelőtt döntött Nyíregyháza akkori önkormányzata az 5-ös számú általános iskola megszüntetéséről. 1996 februárjában azért hatott ez a döbbenet erejével, mert korábban az iskola közössége úgy tudta, csupán épületet kell cserélniük a Krúdy-gimnáziummal. Az 5-ös számú iskola tantestülete – Takács Ferenc igazgató vezetésével –, a szülők és a gyerekek nem fogadták belenyugvással az új helyzetet; volt tiltakozás, petíció, demonstráció, valóságos botrány. És aztán kellett néhány hét, hónap, mire körvonalazódott a megoldás: ezentúl az épp iskolaalapításra készülő Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lesz az intézmény fenntartója. A gyülekezet vezetői ugyanis akkoriban már javában keresték a lehetőséget, hogyan vehetnék vissza az érvényes kormányrendelet értelmében a történelmi iskolaépületet. Ez csak a mából visszatekintve tűnik magától értetődő helyzetnek. Akik akkor benne voltak, azok vagy bizonytalanságban, kétségek közt vergődtek, vagy ha biztosak is voltak elszánásuk helyességében, konfliktusokat is vállalva, okosan kellett cselekedniük az ügy érdekében. De melyik az elkerülhetetlen ütközés, és mi a helyes lépés?

– Megtapasztaltuk saját korlátainkat és Isten határtalanságát – emlékszik vissza Laborczi Géza, a gyülekezet akkori igazgató lelkésze. – Az ötös iskola közössége akkor bajban volt, és egyházunk azt nyújtotta, mint Noé bárkája. A szolidaritáson kívül a csapatmunkát tartom fontosnak megemlíteni: hol kilátástalansággal, hol reménységgel, de mindenki az ügyet tartotta mindenek előtt valónak, nem pedig a saját szempontjait.

Három éven át két helyen, bérleményben tanítottak, majd 1999-ben a Báthory-iskola megszüntetésére is sort kerített az önkormányzat. Ennek az intézménynek a többsége is beolvadt az evangélikus iskolába, immáron kicsivel jobb elhelyezést is adva az oktató-nevelő munkához, de még mindig a város két távoli pontján. Az evangélikus egyház 1891-ben épült történelmi iskolaépületét 2001-ben vehették birtokba az önkormányzati Kodály-iskola kiköltözése után.

Az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségsorozat csúcspontján, a jubileumi emlékülésen azok visszaemlékezéseit hallhattuk, akik cselekvő részesei voltak az akkori történéseknek. Többek között az igazgatótanácsban is aktív szülő, Horváthné Orosz Anikó; a pedagógus Tóth Istvánné; az egykori diák – ma már egyetemista – Pataki Hajnalka, illetve Jancsó Kálmánné (aki akkor a győri iskola igazgatója volt) adta bizonyságát, hogy a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola közössége milyen sokat tett azért, hogy megfeleljen a jézusi missziói parancsnak.

Az ülésen a tantestület emlékéremmel fejezte ki elismerését azoknak az egyházi személyeknek, iskolai dolgozóknak, szülőknek, akik ebben a legtöbbet segítettek. Mihályi Zoltánné, a MEE Oktatási Osztályának a vezetője pedig Takács Ferencnek, a saját kérésére nyugállományba vonuló igazgatónak mondott köszönetet, aki a kezdetektől nagy szeretettel és hozzáértéssel igazgatta az intézményt.

(veszprémi)