Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
József tehát Egyiptomba került. A kereskedőktől egy magas rangú egyiptomi ember vette meg. Potifárnak hívták, és a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka volt.
De az Úr nem hagyta el Józsefet. Potifár pedig látta, hogy istene mindenben segíti új rabszolgáját, akármilyen feladatot bíz is rá. Ezért először háziszolgájává, később pedig háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Az Úr, amikor ezt látta, megáldotta Potifárt, akinek ettől kezdve nem volt otthonában semmi gondja, vagyona pedig egyre csak növekedett.
Józsefből időközben jóképű fiatalember lett. Nagyon megtetszett Potifár feleségének; az asszony el akarta őt csábítani. Ám József ezt mondta neki:
– Az én uram rám bízta egész házát és vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, hiszen te a felesége vagy. Hogyan élhetnék akkor veled, vétkezve a férjed és Isten ellen?
Az asszony mégis megpróbálta mindennap elcsábítani Józsefet, de ő hajthatatlan maradt.
Egy nap, amikor csak ők voltak a házban, Potifárné megragadta József ruháját. Ő azonban kifutott a házból, ruhája pedig az asszony kezében maradt. Ekkor az úrnő nagy hazugságot talált ki. Kiabálva összehívta a szolgákat, és azt mondta nekik:
– Nézzétek! József erőszakoskodni akart velem, de én hangosan kiáltottam. Ekkor elszaladt, a ruháját is itt hagyta.
Amikor Potifár hazajött, neki is elmondta mindezt. Ő elhitte, és nagyon mérges lett. Azonnal börtönbe vitette Józsefet, oda, ahol a fáraó foglyait tartották fogva.